Összejönnétek egy Down-szindrómással, adnátok esélyt neki, nagy szeretet van bennük?

Kb mintha azt kérdeznéd, hogy összejönnék-e egy 5 évessel. Bennük is nagy szeretet van, attól még nem párkapcsolati alapanyag.

Én nem, mert párkapcsolatban nekem nagyon fontos a min. átlagos intelligencia, de inkább afölötti. A Down-szindrómások, változó mértékben, de értelmi sérültek.

Ugyan, ezek gyárimunkással se jönnének össze aki csóró, nemhogy egy fogyatékos emberrel.

Nem, rosszul kezelném. Így biztos, hogy nem.

Nem

Honnan szeditek ezt a "nagy szeretet van bennük" dolgot? Igen, a legtöbben egy kisgyerek értelmi szintjén vannak, ami egy ideig tényleg aranyos kívülről. De mellé a hormonrendszerük az normális. Vannak dühkitöréseik is, pont emiatt. Nem olyan cukormázas vattacukor felhő egy Down kórossal az élet, mint ahogy "reklámozzák". Igen, van amelyik képes az önellátásra, nagyjából képes egyedül élni, de kb mint egy kistini. Pluszban a Down kórral együtt jár sok más társbetegség, hipermobilis végtagok (ez mondjuk még annyira nem is gond), hallásgondok, szívproblémák és sok egyéb. Beszélges ilyen gyereket nevelő szülőkkel, vagy olyannal akinek már felnőtt a Down-os gyereke, nem ezt fogják mondani, hogy jajj de szupi egy felnőtt testbe zárt gyerekkel az élet

Egy Down-szindrómáshoz a saját szintje illik, egy szintén Down vagy valami hasonló.

Szerintem nem is etikus összejönni egy Down szindrómással. Tényleg, mintha egy gyerekkel lennél párkapcsolatban, nem lesztek egyenlő felek.

Pont azért, mert gyerekszinten vannak, nekem ez ilyen... "értelmi pedofília".