Sok párkapcsolatban élő miért gondolja magát valami tanácsadónak abban, hogy hogy kell kezelni a magányt?

Elképzelhető, hogy volt idő, mikor ők is magányosak voltak.

Ha csak az itteni hozzászólásokból indulsz ki, akkor nem tudhatod biztosan, hogy az illető kapcsolatban él-e vagy egyedülálló, ne tévesszen meg, ha valaki nem nyavalyog. Személyes ismerősök esetén meg bizonyára nekik is voltak ilyen tapasztalataik.

Ismered azt az érzést, amikor elsétálsz egy kerekesszékes mellett és hirtelen nagyon elkezded szeretni a lábaidat? Az általad említett emberek is valahogy így vannak a párkapcsolatukkal. Ők azt hiszik te egy nyomorék vagy, akinek mankót kell adni, hogy járni tudjon, holott az esetek többségében csak feleslegesen ártják bele magukat mások dolgába.

Gondolom olyan dolgokról beszélnek, amiket ők maguk is átéltek már.

Mert jóllakottan könnyű az éhínségről beszélni.

Kérdező, hadd kérdezzek vissza, konkrét személyes ismerőseidről szól a kérdés, vagy a virtuális világ anonim felhasználóiról következtettél?