Mitől jobbak, többek azok az emberek, akik párkapcsolatban vannak? Mit tudnak, amit a folyamatosan egyedülállóak nem?

Mitől lennének jobbak? Ki mondta, hogy azok?

Szerintem a párkapcsolatban élők jelentős része boldogabb, mint aki nem önszántából van egyedül. De aki nem is akar kapcsolatot, az ugaynúgy lehet boldog.

Nem jobbak semmivel csak szerencsésebbek vagy pont abban az időszakban kapod el mikor sorozatosan van barátnője.

Aztán egyszer csak elnyeli a magány de akkor te már nem vagy ott.

Hollywood-i sztárok maradnak egyedül évekre akik dollár milliomosok és mindenki rajong értük.

Szóval ez nem pénz, hírnév vagy kinézet kérdése.

Különben is a csúnyáknak mindig van párjuk, ezt egy nagyon szép ex-em mondta és igaza van.

Ha te hagysz el valakit és az még mindig szeret téged akkor jól érzed magad szakítás után és könnyen lehet hogy máris jön az új csaj.

Ha viszont téged hajítanak ki úgy hogy ráadásul szerelmes vagy na akkor véged.

Már hogyne lennének jobbak? :D Egy csomó mindenben jobbak azok, akik tudnak párt találni, mint azok akik foreveralone.

Ahhoz, hogy könnyen párt tudj találni egy jópád dolog kell, sorolom:

1) fogadd el önmagad

2) legyél tisztában a saját értékeiddel és hibáiddal

3) legyél legalább annyira társasági, hogy meg megtaláld azt a személyt, aki passzolhat hozzád

4) ehhez legyél jó ember ismerő, legyen helyén az értékrended

5) ne erőltess kapcsolatot olyannal, akivel nem eleve magától megy minden

Valamennyire egyetértek az előzővel, de azt hozzáfűzném, hogy aki ezt egyedülállóként is eléri, vagy nem akarja elérni, az is "ugyanolyan jó", hiszen nem egyik pillanatról a másikra történő változás ez, ami a párkapcsolathoz kötött.

És ugyanakkor nem minden párkapcsolatban élő sem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.

Nem feltétlenül kell úgy fogalmazni, hogy jobbak vagy többek. Tény, hogy általában boldogabbak, és teljesebbnek érzik az életüket. Ezáltal jobb nekik.

Ha valaki a saját hibájából van egyedül, ott olyan okok lehetnek, hogy irreális elvárásai vannak, nem tud alkalmazkodni, elviselhetetlenül hisztis, stb. Ugyanakkor elképzelhető, hogy valaki, aki azt hiszi magáról, hogy ilyen, egyszer csak talál maga mellé egy párt, aki vagy pontosan így szereti, vagy aki mellett hirtelen nem lesz ilyen többé.

Leginkább azt tudják a boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élők, hogy már megtalálták azt, akit melléjük rendelt a sors.

Az értelmiségi, vagy szociális értéknek, "jobbságnak", és "többségnek" persze semmi köze nincs (közvetlenül) ahhoz, hogy valaki párkapcsolatban, vagy egyedül él.

-nem rinyálnak folyton, és ezzel nem teremtenek magukról egy szürke, unalmas, rinyagép benyomást

-tudnak alkalmazkodni egy másik emberhez, továbbá a másik nem "jellegzetességeihez", ergo: nem feministák és nem hímsoviniszták, h csak 2 példát említsek

-nyilván jók az ágyban. legalábbis, fiatalon ez még számít

Egyáltalán nem jobbak, szimplán a társadalmi nyomás miatt érzed úgy, hogy ez az 'élet rendje'

Utolsó például tipikus példája annak , amikor valaki presztizskent, teljesítményként tekint arra, hogy pár évet lehúz egy másik emberrel. Ő lesz az, aki összeomlik, ha megszűnik a kapcsolata.