Ti is tapasztaljátok hogy az élet baromi igazságtalan párkapcsolatok terén?

Hasonlóak a tapasztalataim nekem is, bár nem ennyire sztereotipikusak.

Én ronda férfi vagyok és sosem volt még barátnőm, pedig rengeteget megpróbáltam. Az esetek nagy többségében én nem feleltem meg nekik, a többiben ők nekik.

Bocsi, de a 27 éves haverod ennyi idő után se jött rá, hogy változtatnia kéne? Pl. hogy ne legyen ennyire csendes, hanem vegye a bátorságot és keressen kutasson és ismerkedjen?

Ha valaki ennyi idősen se jön rá arra, hogy amit eddig csinált az nem vezetett eredményre, és továbbra is ugyanazt folytatja, ahelyett, hogy változtatna a dolgokon, bocsi, de az megérdemli azt amit kap. Ha az emberekben nincs meg a változásra a hajlam, és továbbra is ugyanazokat a hibákat követik el, az életet hibáztatják, ahelyett, hogy magukban keresnék a hibát, azt nem tudom sajnálni!

Lehet valakinek nagy szíve, ha nem képes arra, hogy változzon és rájöjjön, hogy a csendességgel és visszahúzódással még 50 éves korában se lesz senkije!

Sajnos, van akikkel az élet rútul elbán, őket nagyon tudom sajnálni, de aki mindezek ellenére megpróbál feltápászkodni és menni-menni előre, az már sikert ért el. Pl. Nick Vujicic-nak se keze se lába és mégis megtalálta a párját és most várják a 2. gyereküket.

Szánalomból nem lehet megélni, viszont a folytonos küzdésből igen, hogy mész tovább és tovább!

Az extrovertáltak mindig hamarabb találnak párt.

19/L

#3

Az ő dolguk, ők fogják elcseszni az életüket, engem ez teljesen hidegen hagy. De akkor miért sírnak, ha továbbra is azt a selejtes módszert alkalmazzák és nem érnek el vele célt?

Nem esik ez le nekik, hogy módszert kéne váltani?

Ahogy Albert Einstein mondja:

"Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket."

Aztán meg 30-40 évesen kiégve nyakukban egy kölyökkel picsognak, hogy a pasijuk milyen rossz meg, hogy jajj csak azért vagyok együtt a párommal, mert "nincs más kiút, muszáj valakinek eltartania..", aztán ide irkálják ki a kérdéseket, hogy "Jajj most mit csináljak?":D

Az a normális befelé forduló fiú meg 30-on túl van, megtalálta élete párját, aki valóban szereti és fordítva is így van, mert aki valóban szereti az önmagáért fogja szeretni és saját tapasztalatból mondom, hogy egy befelé forduló ember igenis megtud nyílni. Nem kell mindenki előtt megnyílnia, elég, ha az előtt, akivel jól érzi magát. Boldog család, gyerekek, anyagi biztonság, nyugalom, normális kapcsolat.

#2 ha nem megy csendességgel meg jószívűséggel, akkor legyen az ember egy bunkó tahó állat, csak azért mert ez bejön a nőknek?

Ha ez így van, akkor egyedül élem le az életem, mert nekem olyan nő nem kell, akinek ez jön be!