Milyen dolog szülőkkel lakni egy 30 éves pasinak ismerkedés szempontjából?

A párom is a szüleinél lakik, mikor megismerkedtünk ő 29 volt, és a mai napig is tart a kapcsolatunk, ennek már 2 és fél éve. Még most is ott lakik, de már gondolkodunk az összeköltözésen. Csak előbb nekem munkát kell találni.

Elviselhető, egy darabig. Hosszútávon azonban elviselhetetlen.

Most miért lett leszavazva az első válaszom???

Ennyire nehéz elhinni, hogy a párom 31 évesen még a szülői házban lakik?

Egyébként hosszú távon tényleg nem egészséges, hogy ha már nyugodtan együtt szeretnél lenni a pároddal és a szülők meg ott vannak!!!

Ha albérletben laksz nem tudsz még félre is tenni,akkor csak elfolyik a pénz és nem jutsz egyről a kettőre.

Ha gyűjti a pénzt akkor jó úton jár és ezt a lány is meg fogja érteni.

Csak az ítélkezhet felette aki önerőből jobban tudja csinálni.

Azt tartanám csak furcsának, hogy egy ilyen idős embernek még csak igénye sincs egy kis önálló életre, élettérre.

Én nagyon szeretem a szüleimet, de alig vártam, hogy önálló életem legyen, még ha úgy egy kicsit több is lett a kiadásom.

Ez a gazdaságosság meg olyan, hogy az is gazdaságosabb lenne, ha most a férjemmel együtt összebútoroznánk a szüleimmel, mint hogy külön élünk, mégsem tesszük.

Nem vagyunk egyformák, senkit nem akarok megbántani, vagy megsérteni, de engem zavart volna annak idején, hogy a férfi, akivel ismerkedek bőven megtehetné, mégsem él önálló életet és még csak nem is törekszik rá.

Típus kérdése.

Teljesen rendben van, ha:

Beszállsz otthon a rezsibe

Nem várod, hogy kiszolgáljanak

Képes vagy ellátni magad, ha kell (mosni, főzni, stb.)

Exem a szülői házból költözött hozzám, és mintha a gyerekem lett volna... Évekbe telt, mire felnőtt az önálló élethez.

Teljesen normális a mai világ továbbra magas ingatlan árai miatt,amelyek egyáltalán nem segítik a fiatalok életét. Ugyanakkor lassan, de biztosan kell gyűjteni kis lakásra.

Biztos, hogy nem ez számítana ismerkedéskor, viszont azért legyenek önálló döntéseid, ne a szüleid és/vagy a haverok befolyásolják azokat.

Na én két hasonló sorsú férfival próbálkoztam és egyikből sem sült ki semmi jó sajnos. Bár többnyire nem kifejezetten azért lett vége, mert otthon laknak, de azért éreztem a törődést néha...

Nem volt durva, csak utólag nagyítottam fel. Én albérletben élek a szüleimtől 160 km-re egy ideje, önálló lettem mind anyagilag, mind bármilyen más szempontból. Nincs igényem mindennapi főtt kajára, így általában nem főzök, ha hazaérek. Tőlük hallottam érces megjegyzést erre vonatkozóan, hiszen otthon ők a mindennapi meleg vacsorához voltak szokva, vagy ha nem is, nagyjából mindig minden eléjük volt téve.

Jól esik ha egy férfinak van annyi önállósága, hogy eltudja indítani a mosógépet, ki tud teregetni, vagy akár csak tudja hogy álljon neki egy milánóinak. Náluk egy csepp önállóságot sem láttam és ez számomra nem vonzó.

Nos, ha te nem ilyen vagy, akkor innentől kezdve engem baromira nem érdekelne, hogy hol laksz!

Ami egy kicsit zavaró lehet még hasonló szituban, hogy én már igényelném azt, hogy ha átmegyek a páromhoz, akkor ne kelljen egyben megejteni a nagy családi bemutatkozást is.