Miért van az, hogy elvileg mindenki normális párt keres, de gyakorlatban menekül, ha megkapja?

Szinte minden kapcsolatomban ez volt a helyzet. Az elején a srácok el voltak ájulva, hogy ilyen normális csaj, mint én vagyok, talán nincs is. Még senkit nem csaltam meg, nem iszok agyba-főbe, főleg addig nem, hogy ne tudjam, mit csinálok, és pluszban még külsőre is nagyon tetszettem nekik. Ezért is nem értem, hogy miért van az, hogy egy idő után elkezdtek olyan lányok felé kacsingtani, akik nekem szöges ellentéteim: isznak napi szinten, k.urválkodnak, nagyszájúak, túl magabiztosak stb. Én elhiszem, hogy az ilyen nők szexuálisan vonzóbbak lehetnek, és lehet én vagyok kevés, bár nem tudom, mit tegyek, mert ami szeretetem van, mindent odaadtam az eddigi barátaimnak. Figyelmes vagyok velük, minden gondjukat elmondhatják, masszázst adtam nekik meg ilyenek. Soha senkit nem csaltam meg, és nem is fogok, és ezt nagyon őszintén mondom, és betartom. Elvileg az emberek nagy része ilyen párra vágyik. Akkor miért van, hogy általában velem szakítottak, mert kiszerettek belőlem, túl sok voltam meg ilyen-olyan okokat mondtak, majd utánam összejöttek olyannal, aki jól átverte őket?