Miért mondja itt sok férfi, hogy olyan sok elutasítást kaptak, hogy már nem is próbálkoznak? Hogy kell ezt elképzelni?

Például a minap volt itt egy úriember, aki elmesélte, hogy társkeresőn ráírt két kiválasztott nőre, az egyik nem válaszolt, a másik elutasította, ezért ő nem próbálkozik tovább. :)

De ez nyilván szélsőséges. Arról lehet szó, amit te írsz: sokan nem rendelkeznek annyi érzelmi intelligenciával, hogy érezzék, hol van keresnivalójuk és hol nincs, és minden elutasítást személyük elleni támadásként fognak fel. Pedig például ha utcán szólítanak le nőket, akkor jó eséllyel a nagy részük eleve nem független, és a maradékról sem lehet tudni, hogy akar-e ilyen módon ismerkedni, vagy sem. Szerintem 100 nőből jó, ha 1-nél van reális esély ismerkedni utcai leszólításból. Akinek van erre energiája, az csinálja csak, de akkor ne panaszkodjon, hogy sokan utasítják el.

Az értelmes, érett emberek pedig úgy csinálják, ahogy te: veszik a másik jelzéseit és arra reagálnak.

Az élet keményen elbánt ezekkel a szegény ifjakkal. 1 perces néma képernyőbámulással adakozzunk hajdanán dicső múltjuk előtt, mikor még vidáman próbálkoztak minden nekik tetsző lánynál, de mivel ők átvágták őket, ezért most nihilben töltik életük hátralevő részét...

Szegények, nem veszik észre, hogy ezzel a hozzáállással saját magukat húzzák le. Nem tudom, milyen pozitív jelre gondolnak a lányok részéről. Ha nem egy barlangban, egyedül élték le az életüket, akkor biztosan kaptak már érdeklődésre utaló jeleket lányoktól. Csak hát ők szegények nem vették észre. :(