Szűz srácok! Hány ember van még rajtam kívül aki huszonéves korára testalkatilag nem fejlődött ki rendesen és ez megpecsételte a nőkkel való viszonyát?

Gyakorlatilag 15 éves korom óta semmit nem nőttem (170cm, 53kg), annak ellenére, hogy egy ideig konditerembe is jártam. Más háromhavonta cserélte ki a ruhatárát, mert egyszerűen kinőtte, de teltek az évek és már 18 évesen észre vettem, hogy lassan befejeződik a serdülőkorszak, de én még semmit nem változtam (az erős borosta és szőrösödés bezzeg nem maradt el). Alapvetően vékony csontozatú vagyok, szóval elég rendesen elbánt velem a genetika és ez nagyban hozzájárult, ahhoz, hogy a nőkben minimális vonzalmat ébresszek. Azóta lediplomáztam, de a saját anyagi biztonságomon kívül semmi változást nem tudtam elérni, annak ellenére, hogy kedves és intelligens vagyok. Úgy érzem, hogy az élet megfosztott egy alapvető lehetőségtől, attól, hogy boldog párkapcsolatban éljek egy lánnyal, mint a többi korombeli. Szinte sírógörcsöt kapok valahányszor felnézek a fb-ra és azt látom, hogy a volt középiskolás osztálytársaimból -akik ugyanolyan nyikhaj kisgyerekek voltak annyi idősen, mint én- milyen életerős férfi vált és milyen szép barátnőik vannak. Így utólag sem tudom, hogy én rontottam el valamit, vagy rosszkor születtem rossz helyen. Hajlandó lennék ennek a kiderítésére vagyonokat áldozni. Van még olyan, akinek pont azok az évek merültek feledésbe és szürkeségbe, amikor a legjobban kellett volna élvezni az életet?