Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez kizáró ok lenne az ismerkedésben?
Olvastam már pár helyen, hogy a rendezetlen fogsor igénytelenségnek számít. "Mert ha valakinek szabálytalanok a fogai, akkor gyűjtsön fogszabályzásra, és rakassa rendbe magát" - olvastam valakitől valami hasonlót.
Szeretném leírni röviden az esetemet. Elég szabálytalanok a fogaim, állkapocs rendellenességem is van. Régóta érzem magam rosszul emiatt. Volt már szó fogszabályzásról, de én egy műtéti eset volnék, ráadásul nem is egy, hanem lehet 2 műtétes. Elég költséges is lenne a kezelés, de inkább az egészségi részétől félek. Az a fő visszatartó ok. Szeretném rendbe rakni a fogaim, de elég régóta halogatom a műtétet az egészségi állapotom miatt. A fogszabályzás olyan lenne, hogy csak akkor érdemes elkezdeni, ha bevállalom a műtétet is, ezért még nem kezdtem bele a dologba egyáltalán.
Na most a másik dolog, hogy ez valamennyire egy plasztikai műtétnek számít. Az arcszerkezet megváltozásával is jár. Nekem az a kép jött le az emberek felfogásából, hogy bár a rendezetlen fogakat igénytelenségnek tartják, de a plasztikai műtéteket pedig elítélik. Persze nem plasztikai sebészeten, hanem fogászaton kerülne sor a dologra, de eléggé tartok tőle. Altatásos folyamat, más egészségi gondjaim is vannak és nem szeretnék kockáztatni. De így sem szeretnék maradni. A rendes megoldáshoz pedig mindenképpen műtétre van szükség.
A kérdésem az lenne, hogy mennyire visszataszító egy ilyen fogászati rendellenesség?
Mi a visszataszítóbb, ha így hagyom és nem kockáztatok vagy, ha belevágok egy több műtétes, fájdalmasabb folyamatba és vállalom hogy az arcszerkezetem is változik?
Ha a 30-as éveim felé csináltatom meg ezt, nagyon gáz? (Tanulmányok miatt nem nagyon volna időm a felépülésre, meg ha esetleg újra kell tanulnom beszélni.)
Esetleg valami köztes megoldáson érdemes gondolkodnom? Talán lehetséges olyat, hogy fogszabályzást kérek, de műtétet nem. Ekkor azonban teljesen más a fogszabályzás iránya úgy tudom. Szóval az elején meg kell hoznom egy döntést, utána meg végig kell csinálnom és nem tudok később váltani.
Úgy érzem, hogy ez engem az ismerkedésben eléggé hátrányosan érint. Önbizalmam se nagyon van és rondának is érzem magam. Azt se tudom, mennyit segítene ez a műtét, csak remélem, hogy használhat. Viszont attól is tartok, hogy az én egészségi állapotomban sokat kockáztatok vele.
válasza:Nekem keresztharapásom van, 10 évet kínlódott vele két fogorvos, sikertelenül. Volt egy kis hely a két első fogam között, azt sikerült csak a fogszabályzókkal rendbe rakni. Legalábbis azt hittem, mert 25 éves koromra már megint ott az a hülye rés a fogaim között. Kérdeztem a fogorvost, azt mondta ha hordok 5 évig fogszabályzót, talán úgy marad pár évig. Hagytam a francba.
Nem tudom mennyire gáz a fogad, de ha nagyon akkor szerintem hülyeség halogatni a műtétet, sosem jön el az "alkalmas idő". Munkából sem könnyebb kiesni, mint az egyetemről.
válasza:Én srácként úgy vagyok vele, hogy egy lányban nem zavar sem a rendezetlen fogsor, sem az esetleges értelmes plasztikai műtét ésszerű kereteken belül. Ami azt jelenti, hogy amíg funkciójában és a mindennapi életben nem okoz extrém hátrányt, addig nincs gondom vele. Az egészségügyi vészhelyzet pedig olyan dolog, ami nem az ő hibája (általában), így nem hibáztatom érte, hanem próbálok segíteni.
Ezzel a fog vs plasztikai elvárások paradoxonnal meg ne foglalkozz, az emberek csak reflexszerűen mondanak mindenfélét, mert azt hiszik, ettől lesznek jó emberek. Akinek az egészségügyi plasztikai műtét ellen kifogása van, az elmehet a fenébe. Plusz az, hogy mit mondanak bele a vakvilágba, meg mit mond majd az, akit megismersz, és megismeri a helyzeted, megint két külön dolog.
A lényeg az, hogy semmiféle "társadalmi elvárás"ért cserébe ne áldozd be az egészséged! Inkább kelljen egyenként elmagyarázni, hogy miért van a plasztika, minthogy miért van a betegség.
válasza:Műtétet ne más miatt csinálj, hanem csak saját magad miatt! Ne mások véleménye vigyen abba az irányba amerre tartasz, hanem a saját akarod, hiszen szabad akarod van nemde? Lesz olyan ember aki elfogad, és lesz olyan aki nem. Lehet, hogy meg csináltad ezeket a dolgokat műtétekkel, de utána is ugyanúgy lesznek olyan emberek akik nem fogadnak el. Akkor vágj bele, ha te szeretnéd minden külső tényezőn kívül. Nekem is vannak testi hibáim, de én ezzel együtt élek. Pénzel és műtétetekkel lehetne rajta segíteni, de a kockázatok is ott vannak, elég súlyosak. Én úgy vagyok vele, hogy inkább így élek fájdalom mentesen és legalább én magam boldog vagyok, minthogy egy műtétet mások miatt meg csináljak és rosszabb legyen a saját helyzetem. Ruhába is olyat veszel fel ami kényelmes, és nem olyat ami a divat, mert engem ez nem érdekel. Én akarok boldogan élni, és nem azért akarok boldog lenni, hogy másnak bejöjjek.
Mondtad, hogy félsz az altatástól. Biztosan szükséges az altatás? Általában fogászati/szemproblémák és az ilyeneknél csak gyermekeket altatnak.
Amúgy a te esetedben ez nem plasztikai műtét, hanem esztétikai korrekció, teljesen más. Esztétikai korrekciót amúgy TB elviekben nem támogat, kizárólag, ha pszihiáteri papírt hozol róla, hogy téged ez a mindennapokban lelkileg meg visel, az én helyzetemben is ez van, ezért tudnám csak magán úton pénzben meg csináltatni, vagy a másik utat végig járni és papírokat szerezni.
De szerintem mindenféle műtét nélkül is meg fogod tudni találni a szerelmet és aki téged szeretni fog.
Egy kicsit önbizalomhiányban szenvedsz ezen kéne változtatni, magán a kisugárzásodon. Ha te elfogadod magadat akkor tudod más is elfog. De tudom nagyon jól, hogy nehéz mondani, hogy fogadd el magad. Lenne egy kérdésem: Ha te elmész az utcán és látsz egy testi hibával rendelkezi embert akinek mondjuk rosszabb vagy teljesen másabb mint neked akkor örülsz, hogy nem neked van olyan bajod?
Igen, lényegében az altatástól tartok egy kicsit meg az egész procedúrától. Volt már pár műtétem és volt olyan, ami életmentő volt, de ennek már sok-sok éve. Nem tudom azt se, hogy ténylegesen mekkora kockázatot vállalok.
A műtét biztosan altatásos, mivel el kell törni az állkapcsot és összerakni máshogy.
Az a fő dolog, ami visszatart, hogy egészségileg most jól vagyok és nem szeretnék ráfázni. A külsőm miatt meg kb szégyellem magam egy kicsit. De azt sem akarom, hogy ha már túléltem életmentő műtétet, akkor egy ilyen esztétikai korrekciónál maradjak az asztalon (nemtom mennyi esély van erre pontosan). Ha valami komplikáció lépne fel, akkor biztosan megkapnám azt, hogy "Nem örült a hülyéje, hogy lyuk van a sggén...". Így meg tény hogy jól vagyok és egyedül minden király, leszámítva hogy a külsőmet nem tudom elfogadni és annak sem látom igazán esélyét, hogy párkapcsolattal próbálkozzak
Bár a kérdésed szerintem inkább költői, de válaszolok rá: Én nem örülök, ha látok egy testi hibával rendelkező embert. Én inkább sajnálom.
De engem nem úgy vettem észre, hogy igazán sajnálnának. Szenvedtem épp eleget általánostól az érettségiig. Az emberek általában sajnálnak egy olyan embert, aki társadalmilag alattuk van. Pl egy hajléktalant, akinek van egy testi hibája. De ha egy velük egyenrangú, egy szinten leve emberről van szó, aki próbál boldogulni, esetleg fejlődni is, akkor szerintem az ilyet megvetik egy testi hiba miatt. Itt inkább örülnek, hogy nekik nincs ilyen. Ott már felléphet az, hogy összesúgnak a háta mögött, kiröhögik
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!