Mi titkolnivalója lehet egy lánynak, aki nem akar személyesen találkozni, csak a neten hajlandó levelezgetni?

#20: De ezt hiába írod le nekik ezerszer is, akkor se fogják belátni, hogy neked van igazad. Engem is lepontoztak amiatt, amit írtam, holott az az igazság, hogy aki arra sem képes, hogy képet küldjön, vagy elmenjen találkozni valakivel, az súlyosan életképtelen. Addig picsoghat mindenféle fóbiáról, betegségről, amíg ő nem képes kilépni a saját árnyékából. Ennek egyetlen gyógymódja az, ha valaki megpróbál kontaktust teremteni másokkal. De az nem vezet sehová, hogy sajnáltatja magát, hogy neki milyen rossz, meg ő beteg, de ha ott lenne a lehetőség a továbblépésre, akkor képtelen megtenni, és úgy állítja be, hogy még a másik érezze szarul magát, miközben mindent megtett azért, hogy az illetőt kimozdítsa abból a mocsárból, amibe belesüllyedt. Ezért írtam azt, hogy felesleges olyan emberekkel egyáltalán beszélgetni is, akik még egy találkozóra sem hajlandóak elmenni, annyira pofátlanok nem lehetnek, hogy visszaélnek mások idejével és türelmével. A másik tegyen meg mindent a sikerért, ők meg basznak csinálni bármit is, közben meg a másiknak rámegy egy csomó energiája, ideje és pénze a semmire. Nekem személy szerint undorom van az ilyen emberektől, és abszolút nem érdekel, hogy milyen vélt vagy valós probléma mögé bújnak el, de ha ők nem tesznek semmit a saját sikerük érdekében, akkor nincs joguk nyafogni.

#22: Ha nem is beszél senkinek arról, hogy ő miért nem akar találkozni a másikkal, akkor a másik mégis honnan a francból tudja, hogy mi van? Az nem megoldás, hogy eltűnök, mert félek, hogy a másik nem fogad el. Most akkor én vállaljam a kockázatot, ismerkedjek bárkivel, adjak neki esélyt, időt stb., ő meg nem vállalja azt a kockázatot, hogy elmenjen mondjuk egy találkozóra? De tényleg nem esne le senkinek sem az aranygyűrű az ujjáról, ha azt mondaná, hogy azért nem akarok veled találkozni, mert félek, hogy nem leszek elég jó neked. Egy normális ember erre azt reagálná, hogy dehogynem, próbáljuk meg, találkozzunk, és bátorítaná az illetőt. De a hazugságokra, hárításokra épülő lerázással nem lehet mit kezdeni, vagy ha valaki nem vallja be, hogy miért nem akar találkozni, csak eltűnik, mert beszari. De ha ő nem tesz semmit önmagáért, akkor nincs joga nyafogni. Nekem is van pszichés betegségem, nekem is nagyon nehéz volt először kezdeményezni lányoknál, de nem lehet örökké a betegség mögé bújni. Másrészt amikor már sokadjára történik meg az, hogy te próbálsz türelmes és toleráns lenni - egyébként olyan emberekkel, akik állítólag normálisak -, beleölsz egy rakás energiát és időt az ismerkedésbe, aztán sorozatban derül ki a delikvensekről, hogy egy képcserére sem hajlandóak, vagy beszarnak egy találkozótól is, és még csak meg sem mondják, hogy miért, az rohadtul fárasztó tud lenni. De persze nyafognak, hogy jaj, senki sem figyel rájuk, nekik nem jön össze semmi stb. Én egy ideig sajnáltam őket, és próbáltam segíteni az ilyeneknek, de meguntam, mert egyszerűen nincs értelme. Több olyan eset is volt, amikor hónapokon keresztül próbáltam elnyerni valakinek a bizalmát, és már azt hittem, hogy lesz valami értelme, de mind ugyanazt csinálták, és már hányhatnékom van az egésztől. Tetszik, nem tetszik, ez van. Én kockáztattam, toleráns voltam, elfogadtam a lelki betegségeket is, senkit nem zavartam el semmiért, és az volt a hála, hogy teljesen eredménytelenül zárult minden. Egy idő után szerintem megtanulod, hogy aki ennyire elzárkózik mindenféle lehetőség elől, azt a legjobb már az első adandó alkalommal jó messzire elkerülni, máskülönben csak a saját lelked mérgezed.

Írják itt, hogy nincs önbizalma, meg hogy fél találkozni. Ez is benne van a pakliban, kb. az esetek 1%-ában ez a helyzet. A maradék 99% az, hogy nem tetszel neki eléggé.

Egyáltalán nem érdekled.