Csak nekem esik kegyetlen rosszul 32 éves férfiként emberek közé menni, mert majd mindenhol (Tesco, Lidl, mozi vagy bárhol) hogy tele van boldog, mosolygós (vagy annak látszanak) párokkal, nekem még hónapok óta (szakítás) senki?

húha, hónapok óta? nekem 22 évesen 1,5 éve nincs senkim és nem áll meg az élet :D

persze, rosszabb időszakomban el tud kapni az a 'jajj de jó ők milyen boldogak én meg nyomorult vagyok (nem vagyok az)' érzés, de ez pár pillanat, nem kell vele foglalkozni. mindenkinek meglesz a párja, ne izgulj :)

Én vagyok az egyetlen, aki örült mások boldogságának még akkor is, mikor épp rosszul éreztem magam? Igen? Oké...

Nem tudom, miért lett ilyen rosszmájú az emberek nagy része. Én örülök mások örömének akkor is, ha nekem épp nincs meg az a dolog, ami őket épp boldoggá teszi. Engem mindig feldobott és megvigasztalt, ha jókedvű emberek között lehettem. Mikor épp vérzett a szívem szakítás után, akkor is jobb volt emberek (és köztük boldog párok) között lenni, mint itthon siratni magam magányosan.

Szia,sajnos nehéz társat találni :(

25 felett nagyon nehéz ismerkedni,ha valaki addig nem találta meg a társát utána reménytelen!

én is elveszítettem 1 nagyon jó barátot :(

30N