Egy mély vallásos és egy ateista között működhet párkapcsolat, házasság stb?

Hosszú távon kétlem. Ismerek egy házaspárt ugyan, ahol az egyik fél vallásos, a másik pedig nem, de a vallásos fél nem viszi túlzásba a vallást, nem annyira mélyen vallásos, és a nem vallásos fél meg azt vallja, hogy biztos van valami, azt nem tudja, hogy mi, tehát valamiféle hite van, de nem vallásos, nem jár templomba, gyülekezetbe.

Szerintem ez a kérdésedben felvetett ellentét hosszú távon problémákat okoz.

valószínűleg eltérő vallású hívők között könnyebben működhet egy kapcsolat, mert ott legalább az közös a hitükben, hogy van egy felsőbb erő, csak az tér el, hogy ki hogyan nevezi és milyen módon imádkozik hozzá. ebből is lehetnek komoly konfliktusok, de azért vannak rá példák bármelyik vallások esetén, hogy meg lehet találni a közös nevezőt.

ateista és vallásos kapcsolata azért lehet problémás, mert az ateista tagadja azt, ami a másik hitének az alapja, a hívők pedig nyilván nem tudják elfogadni az ateizmust. ez olyan alapvető különbség, amik közt nehéz közös nevezőt találni - de nem lehetetlen. ha az értékrend és az elveik közösek, akkor mindegy lehet, hogy az egyik vallási okokból gondolja úgy, a másik meg materiális erkölcsi meggyőződésből. ha emberileg szeretik és tisztelik egymást és el tudják fogadni a másik világnézetét és nem akarják a sajátjukat a másikra kényszeríteni, akkor akár működhet is. de nagyon nehéz lehet és valószínűleg ritka, hogy az ilyen kapcsolat jól működik. különösen a házasságnál és a gyereknél válik nagyon nehézzé, amikor fokozottan előkerülnek a vallási kérdések, hogy egyházi és polgári esküvő, milyen szellemben neveljék a gyereket, milyen válaszokat is kell a gyereknek halláania a világ dolgairól, stb...

Nem tartom valószínűnek. Akaratlanul is bosszanthatják egymáat idővel, intelligencia ide vagy oda. Egy mély vallásos aktívan gyakorolja, megéli a vallását egy ateista pedig az arcát lemarja ettől (voltam ilyen helyzetben, én vagyok az ateista). Teljesen más csatornán kommunikálnak, ami borzasztóan bosszantó (pl mikor pánikrohamom közben azt hallgattam, hogy nem kell aggódni, Isten vigyáz ránk...).

És ha egy pár mégis kihúzza így házasságig, gyerekeig, hogy fogják eldönteni, mi szerint neveljék?

Nem, én a tapasztalataim alapján azt mondom, ez esélytelen. Max olyan vallásossal működhet, aki csak felületesen vallásos, évente 2x elmegy templomba, de amúgy nem nagyon érdekli.

Nem tartom elképzelhetetlennek. Én nem ateista, hanem agnosztikus vagyok ugyan (tehát nem vetem el hogy létezhet egy nagyobb hatalom, de azt gondolom a világon senki nem tudta, tudja vagy fogja tudni az igazságot), de vannak erős problémáim némely vallásos emberekkel, régen sokat vitatkoztam velük, mára már inkább kerülöm a témát.

Viszont ismerek két aktívan vallásos embert is, mind a ketten templomba járnak, aktívan részt vesznek a felekezetük életében, és még is nagyon hasonló az értékrendünk, a világképünk. Ahogy előttem is írták, nem erőltetik rám a hitüket, nyitottak a véleményemre, még egyszer sem volt ez miatt nézeteltérés vagy feszültség köztünk. Nyilván az is az oka, hogy nem veszik szó szerint a bibliát (van olyan ismerősöm aki igen, elég ijesztő ez a 21.században), ismerik a történelmi hátterét a saját vallásuknak, ami szintén nem olyan egyértelmű dolog sajnos. És természetesen én is tiszteletben tartom a hitüket, és valahol irigylem is őket, amiért van egy ilyen erős meggyőződésük.

Az egyikük kifejezetten tetszik, mint férfi, vele el is tudnék képzelni egy kapcsolatot.

Családban van ilyen házaspár, és már kb 15 éve együtt vannak. Én is ateista vagyok, de ezerszer jobban zavarna, ha a párom leszólná a kedvenc sorozatomat, mint ha néha arról beszélne, hogy fontos neki a vallása, én meg nem vagyok az a folyton bosszankodó ateista, szóval nyilván nem piszkálnám ezért.

Nem kell, hogy ezek körül a dolgok körül forogjon az élet.

Nem minden ateista "veti meg" a vallást. Én például tudom, hogy sokak számára nélkülözhetetlen, sok alapelvvel is egyet tudok érteni. Számomra a vallás csupán egy köntöst ad, amibe a "hogyan éljük az életet" tanácsokat bújtatják. Hinni nem tudnék istenben, de elfogadom, hogy ez fontos. Sok ateista ismerősöm van, akik olvastak Bibliát, Koránt, stb. és imádnak vallásról beszélni.

Ettől függetlenül nem tudnék istenhívővel együttlenni, mert nem szeretem, amikor az emeberi sikereket Istennek tulajdonítják, pl. "Látod, végül mégis átmentél a vizsgán, mert imádkoztam érted." (azért mentem át, mert készültem rá), "Hála Istennek az internetért" (...meg Vinton Cerfnek, Tim Berners Leenek, stb.). Ha viszont ettől a felfogástól megkímél valaki, azzal el tudnék képzelni egy párkapcsolatot, ha épp egyedülálló lennék.