Ciki ha egy pasi egyedül lakik egy albérletben, és hogy béna a nők területén?

OFF

A mamahotelnél nincs jobb és praktikusabb! Ha nem lenne komoly párkapcsolatom, eszem ágába nem jutott volna eljönni a szüleimtől. Nem kell kihajítani a fizum 75%-át albérletre, közös a házimunka, és a szüleim is jól jönnek ki az egészből, hiszen fizetem a rezsi, kaja és egyéb kiadások egy részét. A legfrankóbb dolog a világon, ha valaki jó viszonyban van a szüleivel.

Nekem kimondottan jó pont volt a páromnál, hogy évek óta egyedül élt albérletben, mikor megismerkedtünk. Egyrészt ezzel bizonyította az önállóságát, másrészt a randizós időszakban bármikor mehettem hozzá, nem kellett a családtagokhoz alkalmazkodni, végigszexelhettük a lakás minden egyes pontját, stb.

(Mielőtt bárki belekötne: ő a város központjában lakott, én pedig a város szélén (saját lakásban), tehát mindkettőn számára praktikusabb volt, hogy az esetek 90%-ában én mentem hozzá.)

# 4: Ezek is fontos szempontok, de:

Nem árt, ha valaki munka miatt mobil, és akkor mondjuk nem a fizetése 75%-át költi albira, hanem csak a 40-50%-át, mert az ország másik végében (szülőktől távol) többet is tud keresni. A párom vidéki kisvárosból származik, ott a végzettségével nem tudott volna igazán érvényesülni. Élt már több helyen az országban (egyedül, albérletben), és keres annyit, hogy bőven fenn tudja tartani. Persze értem én, hogy a mamahotel kényelmes, de én nem tudom felnőttnek tekinteni azt, aki ezt az utat választja.

#6

A mamahotel nyilván akkor normális számomra is, ha az illető tanul és/vagy dolgozik, ergo nem otthon ücsörög és etetik a szülei. Ha pedig nem kap munkát a mamahotel környékén, akkor természetes, hogy megemeli a kisfenekét és megy, mert MUSZÁJ.

Csak manapság egy csúnya ködösítés folyik - a mamahotel kifejezést nemcsak azokra az esetekre használják, amikor az illető kiszolgáltatja, hovatovább kitartatja magát a szüleivel, hanem amikor valaki normális, célszerű megfontolások következtében gazdaságosabbnak és kényelmesebbnek tartja az otthon maradást. Pl. dolgozik, beszáll a rezsibe, házimunkába, továbbá teszi félre a kis pénzét a jövőjére (lakás, kocsi, akármi).

Főváros melletti kisvárosban éltem a szüleim tehermentes, 85 négyzetméteres ingatlanában. Minek költöztem volna be a fővárosba, ahol végeztem a dolgomat? Pontosan annyi idő volt az utazásom, mintha a városban laktam volna, ellenben saját zsebből igen nagy pazarlás lett volna a havi 100 ezret kiadni a lakásra és rezsire (most már havi 100 + rezsitől indulnak a 27 négyzetméteres lukak a gettó közepén is). Szobát meg pláne minek vegyek ki? Napi 10 perc utazást megspórolok, cserébe összeköltözöm másik X emberrel. Teljesen felesleges, meggondolatlan dolog, és luxus is.

Nem a saját albérlettől lesz valaki önálló, legfeljebb rákényszerül, ha előtte anyuci-apuci fényesre nyalta a fenekét... nem kell ahhoz külön költözni, hogy megtanuljon az ember háztartást vezetni, csekket fizetni, bevásárolni, gazdálkodni a pénzével, stb. Sőt, kifejezetten gáz, ha valaki ezt elköltözés után tanulja meg, néhány alkalommal jól pofára esve.

Semmilyen formában sem ciki, hogy egyedül laksz. Az menő!!

Illetve nem ciki a csajos sztori, ha átmeneti.

Fiatalon sok mindent még csak tanul az ember!

Kapd össze magad, gyakoroljál sokat- csajos esetekre értem, tedd ki magad kihívásoknak, különben ez magától nem fog megváltozni.

Nem szégyen a pofára esés, de az, ha idősebb korodban is bénácska maradsz, az sok mindent befolyásolhat, mint pl. lehet nem lesz olyan barátnőd/feleséged, amilyet szeretnél- mert lehet nem áll majd veled szóba.

Amúgy, személyiség kérdése is ez az egész, de ha próbálod folyamatosan javítani magad/ személyiséged, akkor hihetetlen javuláson tudsz átmenni pár év alatt.

(Tudod, van a "miből lesz a cserebogár?" szólás. :) ) Hajrá, hinned kell magadban, és nem kell majd többé kérdezned, hogy ciki-e, mert leszel annyira magabiztos és tapasztalt, hogy elfogadod magad olyannak, amilyen vagy és tudni fogod, hogy jó vagy!!

Bárki bármit mond a Mamahotelről, nem lehet egy életen át ott maradni. Kényelmesebb olcsóbb, de nem tudod te milyen remek helyzetben vagy valójában. Én ugyanabban a cipőben járok mint te. Igen még mindig. De sokat javított a helyzeten hogy önálló lehetek végre. Azt javaslom te is használd ki. Tudom milyen érzés az mikor odamész egy nőhöz és az a fojtogató érzés mikor levegőt sem tudsz venni, a szíved meg 1000-el zakatol és nem tudod mit mondj mert annyira görcsösen akarod a figyelmét, hogy végül ezzel szúrod el. Ne aggódj, ideiglenes. El fog múlni! Ha változtatni akarsz ezen. Mert gondolom akarsz és hidd el előbb utóbb a saját gyengeséged annyira az agyadra fog menni, hogy fogcsikorgatva is de már szinte dühből is tenni akarsz majd ellenkezőjéről és mikor megléped ezeket a bizonyos dolgokat, mersz majd olyan dolgokat tenni amikre nem is gondoltál, na akkor fog leesni, hogy minek is bonyolítottam én ezt ennyire?

A lényeg... hozd meg a döntést és tarts ki mellette. Ne jövőn és múlton agyalj hanem a jelenben élj! Tenni kell nem tudni! És hidd el működik.