Gyermekkel rendelkező elvált nőnél a párválasztásnál mekkora szempont, hogy a gyerekének biztos jövőt szolgáltathasson az új párja anyagilag?

Nekem annyiban volt szempont, hogy a párom ne az újabb gyerekem legyen, akit nekem kell eltartanom.

A saját gyermekemmel kapcsolatos anyagi dolgokat megoldjuk (én, az apja ill. a nagyszülők is elég bőkezűek, ha az egy szem unokájukról van szó), így a páromnak nem kell beszállni a költségekbe.

Viszont az szempont volt, hogy a párom férfiként a saját kiadásait képes legyen fedezni, illetve összeköltözés után a közös kiadásokba (kaja, háztartás, rezsi) be tudjon szállni, illetve jusson azért a közös programokra is, természetesen közösen finanszírozva. (Megjegyzem, pont ugyanennyit várnék el a társamtól akkor is, ha nem lenne gyerekem.)

Nekem nem volt szempont.

Elvált nőként abszolút elsődleges cél volt, hogy anyagilag teljes mértékben független legyek, mindent meg tudjak adni a családomnak, bármilyen segítség nélkül.

Új kapcsolatban egyáltalán nem érdekelt a pasi anyagi helyzete. Mivel nem szorulok rá senkire, nem is ugrottam bele muszájból egy pocsék együttélésbe.

Évek óta együtt vagyunk már a párommal. Sose tagadja, hogy mellettem anyagilag is elért olyan célokat, amit egyedül nem sikerült, és persze nekünk is könnyebb.

De ha megromlik a kapcsolat, szívfájdalom nélkül szakítok. Nem kell azon görcsölnöm, hogy egyedül nem élek meg.

# 7: Az anya elsődleges feladata, hogy ÉRZELMI biztonságot teremtsem a gyermeke számára, ami nem feltétlenül függ össze az anyagi biztonsággal (csak olyan mértékben, hogy ne legyenek napi, filléres gondok, amik miatt aggódni kell).

Az exemmel jobban éltünk anyagilag, de emberileg, nőként egyáltalán nem éreztem magam jól a kapcsolatban és ezt a gyermekem is megsínylette. Most sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam és ez a gyermekemen is érződik: ő is kiegyensúlyozottabb lett. Plusz nekem fontos volt az is, hogy milyen családi, női-férfi mintát lát. Lányt nevelek: azt szeretném, ha számára evidens lenne, hogy a párja tiszteli, értékeli, megbecsüli; hogy a konfliktusokat és problémákat meg lehet beszélni és oldani emberi hangnemben. Hogy milyen sokat jelent egy ölelés, hogy fontosak az apró kis kedveskedések a másiknak. A házasságomban hiába papoltam volna, hogy ezt így kell csinálni, ha mást lát a szüleitől a hétköznapokban. Két éve ismerem a párom, és már most látom, hogy a kamaszodó lányom azokat az "elvárásokat" sorolja a leendő párjával szemben, amilyen a mostani párom. Az apját tekinti az apjának 100%-osan, de a férfi mintája a párom lett, és én ennek nagyon örülök, mert azt kívánom neki, hogy felnőttként olyan kapcsolata legyen, mint nekem van most.