Mennyi idő után adtátok fel a csakozást? Miért lehetetlen egy nőt össze kaparni?

Ugyan, nem kell erről úgy beszélni, mintha ez lenne a világvége. Csak lazán. Ha senki nem foglalkozik velük, majd észreveszik magukat egyszer. ;)

Velem életemben nem foglalkozott senki. Nem akkora tragédia.

30 év, ebből kb. 15-öt aktívan csajoztam, 100-as nagyságrendű mennyiségű visszautasítás. Most már csak tinderezek, ott legalább nem kell feleslegesen törnöm magam azoknál a lányoknál, akik már kép alapján is undorodnak a pofámtól (kb. 99,99%, élőben 100%).

Én naiv módon még mindig próbálok hinni abban, hogy akad majd valaki, akivel (majdnem) minden passzol. De időnként meg szoktam csömörleni a sok hazug elutasítástól, a "jó veled beszélgetni" szöveg utáni értelmetlen eltűnésektől, a "nem tudtam válaszolni, mert elfoglalt vagyok" kijelentésektől, attól, hogy 10 nőből legalább a fele sopánkodik, hogy iránta még soha senki nem érdeklődött, aztán meg ha kíváncsi lennék rá, akkor eltűnik vagy lehetetlen időközökben reagál a mondókámra, némelyik megígéri a második randit, aztán meg lefújja stb. Vagy ott a rengeteg megközelíthetetlen csaj, elvannak az állandóan fb-os üzenetektől pittyegő mobiljukkal, esetleg próbálnék velük szemezni, de ez képtelenség, a másik részük meg annyira önbizalomhiányos és társasági élet nélkül éldegélő, hogy kb. képtelenség kimozdítani őket a komfortzónájukból. Életem során alig néhány normálisnak mondható nővel találkoztam, aki még esélyt is adott arra, hogy komolyabban megismerjük egymást, a többi meg...

Ha te egy nőt összekaparni akarsz, akkor sok jót ne is várj. Ezt úgy mondom, hogy én se vagyok sikeres a nőknél, de feladni sose fogom.

Nelegyé' ilyen ronda aszt jólesz az.

Mindig megfogadom, hogy most már elég volt, de valójában sosem tudom feladni. Ez a karmám, élethosszig tartó szenvedés, amíg meg nem találom az igazit. Csak még igazi jelöltek se jönnek...

Soha nem adom fel! Még a halottas ágyamból is kacsintgatni fogok a nővérekre, hátha.