Mit tegyek, ha nagyon előítéletes vagyok a nőkkel szemben és ez sok kapcsolatomban meggátol?

Jól kommunikálok, meg tudom győzni az embereket, van humorom, de ha észreveszem egy nőn, hogy többet is akarna tőlem, felszínre törnek az előítéleteim, és szinte már meg sem akarom ismerni, bunkó leszek stb. (érdekes módon néhány nő ettől még jobban is akar). Hogy miért lettem ilyen? Fiatalabb koromban, amikor csajozni kezd az ember, rengeteg visszautasítást kaptam, hol finomat, hol csúnyát, inkább csak barátnak akartak a nők. Nagyon durva visszautasítást ugyan csak egyszer kaptam, de az elég is volt arra, hogy ne merjek onnantól kezdeményezni senkinél. Éveken át csak egyetlen barátnőm volt, aki nem igazán passzolt hozzám, csak azért voltunk együtt, mert másnak úgysem kellettünk volna. Mindez akkor változott meg, amikor félbehagytam az egyetemet és egy új lehetőség nyomán felépítettem az én saját kis vállalkozásomat a saját ötletem alapján, amivel szerencsére sikeres is lettem és jó egzisztenciát tudtam kiépíteni nagyon rövid idő alatt. Teszem hozzá, előtte a külsőm sem volt annyira előnyös, azóta lefogytam, sportolni kezdtem. Már nem volt gond a barátnő szerzéssel, csak épp az előítéleteimhez még az is hozzácsapódott, hogy biztos a pénzem miatt vannak velem, ami ha a barátnők számát nézzük a korábbi korszakomhoz viszonyítva, akkor nem is olyan alaptalan.

A problémám az, hogy szeretnék ugyan társat, megbízni valakiben, megnyílni előtte, de attól félek, soha nem leszek már képes rá. Mindig úgy érzem, hogy egy szerepet kell játszanom, mert ha a valós aggályaimmal hozakodnék elő, akkor minden nő rögtön gyengének tartana. Így viszont a feszültséget másokon vezetem aztán le. Velem van a baj, vagy az összes nőt csak akülsőségek mozgatják meg? Több (rövid) párkapcsolaton túl vagyok már, de mégsem tudom, hogyan kell nyúlni egy nőhöz, mit akar hallani, vagy tényleg azt kell-e mondanom, amit hallani akar... 27/F