30 feletti szingli nők, akik fiatalabb korotokban nagyon válogatósak voltatok pasik terén, manapság észreveszitek magatokon, hogy már egyre kevésbé?

múltkor pont beszélgettünk az angol tanárommal (35 feletti), hogy fiatalabbként más szempontok alapján választott párt. A férje pl. már nem felelne meg a fiatalkori ideáljának, de ahhoz kellett neki pár férfi, hogy rájöjjön, mi nem működőképes.

Szóval kell ahhoz bizonyos tapasztalat, hogy az ember észrevegye mondjuk nem elég a szépség. A férjével pont azért elégedett és pont azért boldog vele, mert előtte volt pár kudarca, amikor naiv volt, és úgy gondolta pár szempont elég. Mire a férjével megismerkedett, már tudta mit akar egy férfitől igazán, és pont ezért működik a kapcsolatuk és ezért becsülik meg egymást.

Hát én nem leszek engedékenyebb a külső terén sem :D Persze, 13 évesen nekem is a jóképű énekesek és színészek voltak az etalon, de szerintem ezt nem 30 éves korára növi ki valaki. Amikor elkezdtem pasizni, soha nem azt néztem hogy mennyire áll közel az ideálomhoz külsőre, csak valami megfogott benne és ennyi már elég volt. Volt nagyon jóképű, de ronda barátom is. Egyébként az, hogy valaki ronda nem feltétlenül jelenti, hogy egy kapcsolatban majd jobban megbecsül és normálisabb lesz. Ahogy egy jóképű pasi is lehet odaadó, korrekt stb.

Szerintem az álompasit addig várja egy lány/nő, amíg nem volt kapcsolata, mert így nincs viszonyítási alapja.

Ha megérem a 80-at, akkor is a helyes pasik fognak tetszeni. Ha nem kapom meg azt, aki tetszik, nem adom lejjebb.

Elfelejted, hogy a nők nem élik meg katasztrófaként az egyedüllétet.

Gyereket soha nem akartam, pont ezért is nehéz, mert majdnem minden pasi akar.