Akik már elmúltak 25 évesek és még sosem volt kapcsolatuk, a szüleik, rokonaik mit szólnak ehhez?

Cseszegettek vele sok évig,de meguntam egyszer,és elmondtam nekik,hogy mi a helyzet.

Azóta békén hagynak vele nagyjából,néha még rákérdeznek,de már nem is reagálok rá.

Nem bántottak soha. Szerintem ha depressziós lettem volna miatta, Anyukám próbált volna segíteni.

Unoka dolog nem érdekelte.

Nem kellett beletörődnie semmibe. Én így látom jónak az életem.

29/N

Apámmal nem tartottam a kapcsolatot. Anyámat nem zavarja. Soha nem szólt, nem kritizált, az unoka témát se hozta fel egyszer se.

Távoli rokonok, akikkel 5-10 évente egyszer találkozok szoktak beszólogatni. De nekik lesz_rom a véleményüket.

Mivel a családom nincsen, ezért ők nem csesztetnek miatta, viszont munkahelyen célozgatnak, hogy nem pálya, hogy egyedül vagyok 30 évesen. Egyet értek velük, de csqk tessék lássék alapon nem jönnék össze senkivel.

30/f

Bár én 25 alatt voltam, szóval nem teljesen stimmel, de a szitu az igen. :)

Nekem anyám 20 éves korom felett (szerintem előtte is, csak akkor annyira nem mondta még ki) meg volt róla győződve, hogy én tutira leszbi vagyok, mikor barátnőkkel költöztem közösen albérletbe, akkor aztán végképp. Nem lehetett ebből a hitéből őt kirángatni, még akkor sem, mikor végül 24 körül bepasiztam.

Most - lassan 27 évesen - már van végül tartós kapcsolatom, de páromról meg inkább úgy vélekedik anyám, hogy bár ne lenne. Sosem fogom megérteni. :D