Nőgyűlölő, és nagyon irigy lettem azokra, akiknek barátnőjük van és beszélnek róla. Már mondták mások is hogy "magam alatt vagyok" és érzem is. Mit tehetnék ez ellen? 23/F

Mindenki szerint helyes vagyok, dolgozok is meg tnaulok is egyetemen. Gyakorlatilag rossz tulajdonságom nincsen a félénkségen meg a nehezen megnyíló természetemen kívül.

Ez valahonnan a családból is jön, hogy a szüleim előtt a barátnő téma sose jött elő, úgymond tabu volt, és még most is az. A nővérem évekig dumálta belém hogy milyen egy szerencsétlen hülye senki..., és még folytathatnám- vagyok, ami persze nem igaz. Lehetséges hoyg ez is egy gát bennem hogyha tényelg tudnék barátnőt is találni, attól félek hogy a szüleim elé hogy vezetném, ugyan is nagon prűdek és még mindig 10 éves gyerek módjára kezelnek sajnos. A legnagyobb baj azzal van hogy nem is ismernek fel és el. Gyakorlatilag nem érdeklek semmit úgy veszem észre. Azonos neműekkel rendkívül könnyen megy az ismerkedés, és humoros, vicces is vagyok. Gyakorlatilag bárkit meg tudok spontán nevettetni valamilyen odavágó témával. De az előzőhöz hozzá játszódhat a középiskolai trauma, ahol szintén ki voltam közösítve és a 2-3 haverom is akikkel együtt nőttünk fel, ők is beadták a derekukat a többieknek és mintha nem is ismernénk egymást - viselkedtek. Van olyan időszakom is amikor imádom magam, de van amikor nagyon nem. Nem tudom ez mitől függhet. Rendben van hogy a hobbimat űzöm meg az egyteemet meg a munkahelyet csinálom, de mégis az "intmitás" nagyon hiányzik. Jól esne már végre nem mindenkivel csak hivatalos hangnemben beszélni...

A tanítás során látom hogy a 18-20 éves diákoknak olyan barátnőjük van mindnek! Tehát teljesen nonszensz helyzetben vagyok, és nem tudom hogy miért alakul ez ki pontosan. Biztosan, hogy bennem van a hiba.