Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Mi a véleményetek arról, ha...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mi a véleményetek arról, ha valaki egyedül éli le az életét, úgy, hogy soha nem volt semmilyen kapcsolata? 20F

Figyelt kérdés

Úgy érzem, hogy én így maradok, még nem is csókolóztam soha.


Azért, mert van valami pszichés bajom, ideggyengeségem, de nem megyek pszichológushoz és dokihoz vele.

Pszichológusban nem hiszek, tulajdonképpen egy hajcsár csak, hogy ott is beszéljek, meg arra ösztönöz, hogy ismerkedjek, stb., amit egyszerűen nem tudok.

A pszichiátriai gyógyszerekben sem bízok.


Tuti van vmilyen zavarom, ezért egyszerűen nem ismerkedem, nem barátkozom, szorongásos depressziós vagyok emiatt, nem megyek ki sehova a szobámból.

Nem tudom, hogy a szorongásos depresszió maga a betegség-e vagy vmi más bajnak a következménye.


Családom is biztosan várja hogy ismerkedjek, nősüljek, unoka, de így nem fog menni.

Szerintem soha nem fogok "meggyógyulni".

Amúgy helyes lennék szerintem de nem tudok, nem akarok lányokkal foglalkozni emiatt, biszex hajlamaim is vannak ráadásul, de csak azért, mert felizgulok, maga a szex nem érdekel fiúkkal főleg, de lányokkal sem nagyon, ha magasabb a libidóm, teljesen meg tudom nyugtatni önkielégítéssel, nem értem, nem tudok belegondolni, mivel adna többet az igazi szex.


Attól félek ha egyedül maradok, jöhet egy olyan depressziós epizód, hogy magamat sem fogom tudni ellátni.

Addig nem akarok orvoshoz menni, amíg nem akadályoz meg teljesen a tanulásban illetve a munkavégzésben.


2017. ápr. 1. 15:04
 1/6 anonim ***** válasza:
75%

Jó így neked, amint az előbb is leírtad, akkor mégis nem értem a problémát.

Csak az tud változtatni aki akar, ha nem akarsz akkor ez a szituáció fog fennállni egész életedben, ez ilyen egyszerű.

Mi erről a véleményem?

Semmi, ha neked jó így akkor áldásom rá! :)

2017. ápr. 1. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Engem mindig elszomorító az ilyen. Van egy ismerősünk (40 es férfi aki megkérte anyát ,hogy csináljon neki tortát a szülinapjára. Amúgy nincs családja , mármint feleség , gyerekek erre gondolok . Én meg majdnem elbőgtem magam ,amikor ezt meghallottam. Mármint milyen szomorú már,ha magadnak kell "megrendelni" a tortát a saját születésnapodra és nem a feleség vagy valami barát lep meg vele ..:/ Amúgy az előző valaszolónak igaza van. A pszichológus tényleg segít,ha te is akarod /hagyod. Én is voltam már pszichiátriai klinikán minden heten jártam pszichológushoz , először nagyon szkeptikus voltam az egésszel kapcsolatban,de nagyon sokat segített és sok jó embert megismerhettem .
2017. ápr. 1. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 Noblesse Oblige ***** válasza:
82%

Az igazság az, hogy amíg fiatal vagy, addig segíteni is könnyebb lenne rajtad, ha együtt működnél az orvosokkal.


Életem során vonzottam az olyan embereket, akiknek a családi hátterünk, vagy múltjuk nem volt egyszerű, és tiniként, fiatalként tagadták/tuk ennek a létezését, az életünkre gyakorolt jelentőségét. Most, hogy felnőttünk pedig kapom a híreket, hogy öngyilkos lett, vagy benn fekszik a klinikán.


A legjobb barátnőmért több zárt osztályon is jártam, hogy tartsam benne a lelket, hogy erőt adjak neki a küzdelemhez.


Önmagad elől elbújhatsz, de el nem menekülhetsz! Utol fog érni az életed, és akkor sokkal nehezebb ebből kimászni!

Ez olyan mint a tanulás. Míg mások haladnak szépen, te tudatosan osztályt ismételsz többször is, mert mondjuk az általános 5. osztály neked kényelmes. De ha egyszer ki akarsz lépni a felnőtt világba, és egy középszinten élni akarsz, akkor kérni fogják az érettségit, az okjt, és számon kérik azokat az éveket, amit te kihagytál.


Engem nem ért akkora tragédia mint téged. Csak egyedül maradtam egy depressziós anyával, és elhagytam apukámat, hogy valamelyest béke legyen az életemben. De csak akkor szembeszültem vele milyen lemaradásban vagyok másokhoz képest, amikor kikerültem az életbe. Míg mások építették a szociális kapcsolataikat, addig én egyedül álltam, mint az ujjam. Ők haladtak az életükkel, én meg megrekedtem.


Ne söpörd a szőnyeg alá a gondjaid, míg fiatal vagy, időbe vagy, változtathatsz. Ne hidd, hogy az élethez az elég, hogy pedánsan tanulsz, mert a papírral a segged kitörölheted, még ha a szín ötös is! Ha nincsenek emberi kapcsolataid, ha nem mersz helyezkedni, emberekkel kapcsolatokat kiépíteni, el fogsz vérezni...


Szóval a saját érdeked is az, hogy rendbe tedd az életed. Nem szégyen segítséget kérni és elfogadni. Lehet, hogy a modern világ csak materiál problémáit tekinti problémának, de lélek is igényel törődést.

2017. ápr. 1. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Ha neked jo igy....
2017. ápr. 1. 16:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:
Voltak problémák persze de jó körülmények között éltem, jó családban, nem külső hatás váltotta ki ezt az "ideggyengeséget".
2017. ápr. 1. 16:29
 6/6 anonim ***** válasza:

Szomorú.. nagybátyám ilyen. 60 múlt, egyedül él, csak kutyái vannak. Soha nem volt bnője.


Néha látom, hogy mikor új bnőm van ő elmorzsol egy könnycseppet.

2017. ápr. 2. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!