Lányok, előfordulhat, hogy akár évek után szóltok egy visszautasitott barátnak, hogy mégis megpróbálhatjuk?

A #2 válaszadó nagyon jól mondja, ilyenkor kell elküldeni a 3,14csába, de előtte még hasznos megalázni és jól kinevetni. Én simán megtenném, ez a karma: amilyen mértékkel mérsz, olyannal kapod vissza...

Adtam nekik a zöld pacsikat!

Nem veszítek azzal semmit, 16:34, hisz addig se volt senkim. Ha visszajönne, a régi szép emlékekre való tekintettel teljes joggal rúgnám ki páros lábbal. Neki se volt lelkiismeret-furdalása miattam, akkor nekem miért kéne, hogy legyen? Ha ő ilyen könnyelműen kezelte egy másik ember érzéseit, és nem gondolt a jövőre, akkor ugyanezt én is megtehetem. Így kívánja az egyensúly.

Ez amúgy sima karma: what comes around, goes around, mondja a míves angol.

Arra gondolsz, hogy mit gondolok a békében szakításról. Az se változtat sokat a dolgon. Úgy értem, a szakítás az szakítás, tény, hogy jobb, mint az ordibálós megcsalós nagyjelenetes, de a végeredményen nemigen változtat.

Szokták mondani, hogy újramelegítve csak a "tőtöttkápi" jó, és van is benne igazság. Te se mernél virágot tenni olyan vázába, ami előzőleg már eltört, és utólag lett összeragasztva. Mi van, ha a víz feloldja a ragasztót?

A bizalom roppant törékeny dolog, és csak egyszer lehet elveszíteni.