Ti mit csinálnátok a helyemben? Hogyan találnátok párt?

Hmmm a legtisztább az ha leírom a helyzetemet töviről hegyire, sajnos nagyon magányos és tanácstalan vagyok és kezdek ifogyni az ötletekből.

27 éves fiatalember vagyok, 172 cm magas kb. 54 kiló zem rendesencsaládban mindenki ilyen alkat.Ami az arcomat illeti kisfiús kb 18-nak nézek ki és sajnos nem tudok normális borostát növeszteni, mert ritkásan nő nem pedig zép egyenletesen.

Megyeszékhelyen élek. Foglalkozásomat illetőleg orvosként dolgozom nagyon jó fizetésért (500), de úgy veszem észre ez inkább hátrány, mint előny. A napom jelentős részét a műtőben töltöm (nem sebész vagyok) tehát viszonylag kevés emberrel találkozom. A barátaim gyakorlatilag a munkatársaim. Szabadiőmben szeretek futni, kirándulni, társasjátékozni, olvasni, internetezni.

A fő problémám az, hogy iszonyatosan magányos vagyok. Nincs kit megöleljek, nincs kivel elutazzak mondjuk egy hosszű hétvégén, nincs kit szeressek, nics társam...

Nagyon deprssziós vagyok, a munkahelyen azért tartom magam, mert ott érzem, hogy fontos amit csinálok, de amint hazaérek rám zuhan az élet. Próbáltam már társkeresőnismerkedni de tíz levélből jó, ha egyre jön válasz és az élő találkozó általában csalódás. Egyedül meg nem tudom hova mehetnék. Menjek el egyedül bulizni és igyam le magam? Az nem az én világom. Fogalmam sincs hol tudnék ismerkedni. Gondolkoztam azon is, hogy eljárok edzőterembe, hátha sikerül némi súlyt és izmot felszedni, de félek. Eddig semmi pozitívum nem ért a konditermek törzsközönségét képező kigyúrt úriemberek részéről, és nem hiányzik, hogy ott is megalázzanak.

Gyakran gondolok öngyilkoságra, és nem arra a típusúra, hogy bevezek öt Xanaxot és vfelhívom a mentőt, hanem arra, ami ténylegesen halállal jár. Ami véget vet a szenvedésnek, fájdalomnak, magánynak. Járok pszichológushoz, de azt leszámítva, hogy elcseszek egy csomó pénzt nem sok értelmét látom.

Ti mit tennétek a helyemben?