Alacsony önértékeléssel rendelkező srácok! Mégis mivel lehet titeket rávenni, hogy végre lépjetek?

Hívd el egy olyan programra, amit eddig nem csináltatok közösen.

Elmehettek este sétálni kettesben vagy hasonló meghitt dolog. Esetleg elmondhatod neki, hogy mit érzel, vagy ha leültök egy padra és közel kerültök egymáshoz, szájon csókolhatod. (nem nyelves csókra gondolok, csak amolyan pihe-puhára)

Szurkolok nektek! *.*

Az én férjem is ilyen (pontosabban csak volt, mert rengeteget változott az évek alatt). Nagyszerű ember, tele önbizalomhiánnyal. Neki is az kellett, hogy én lépjek először, utána már minden ment a maga rendje szerint.

senkit nem érdekel milyen módú vagy, és miben hiszel, ha boldogságra vágysz, és szeretnél párkapcsolatot ezzel a fiúval, akkor elhívod randizni, kész

utalgatások és körítések nélkül, úgy ahogy kell, egyenesen, randira elhívod, kész, meg van oldva a probléma, aztán vagy lesz belőle valami vagy nem, az évek viszont telnek, és az élet rövid

Lépjél felé először Te. Jelezgethetsz neki, de főleg akkor ha tapasztalatlan, nem fogja venni és ugyanúgy nem lép. Mit veszíthetsz?

Magánvélemény: amikr olvastam az első válaszokat, már tudtam, hogy a "régimódi vagyok" érvet fogod használni, hallottam más nőktől is. Nincs ezzel semmi baj (nekem), csak akkor ne lepődj meg, ha nem fog minden férfi kezdeményezni nálad, aki neked megtetszik. Döntsétek el, hogy a 18. vagy a 21. században akartok élni.