Mit tehetnék? Lenne még értelme keresnem a társaságát vagy esetleg végleg elrontottam a bambaságom miatt?

Sziasztok. A véleményeteket szeretném kérni. Megkérek mindenkit, hogy az őszinte véleményét mondja el :)

Van egy lány akivel már kb. 2 hónappal ezelőtt beszélgettem. Nagyon össze kellett szednem minden bátorságomat, hogy egyáltalán meg merjem szólítani. Leültem mellé és beszélgettem vele. Amikor beszélgettünk azt vettem rajta észre, hogy zavarban volt, igazgatta a haját és ő is érdeklődött felőlem. Amikor másodjára leültem mellé akkor megkérdeztem, hogy hogy van mi újság és ő csak annyit válaszolt, hogy elvagyok de közben nem nézett rám. Azt hittem, hogy megbántottam valamivel vagy egyszerűen nem is érdeklem de sajnos rákérdezni nem volt bátorságom. Azóta nagyon sokszor láttam de észrevettem, hogy úgy viselkedett mintha észre sem vett volna, mintha nem is ültem volna a vonaton, de amikor köszöntem neki akkor mindig visszaköszönt. Lehet, hogy ő is olyan szégyellős mint én. Olyan is előfordult, hogy amikor sétáltak a barátnőjével és amikor messzebbre értek akkor a barátnője visszanézett és hosszasan rám nézett. Sokszor kerestük egymás tekintetét de amikor a közelemben volt akkor meg sem tudtam szólalni, izzadt a tenyerem, el voltam pirulva, egyszerűen meg sem tudtam szólalni és csak ültem ott bambán. Rájöttem, hogy velem két baj van: nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is problémák vannak. Mindig azt éreztetem magammal, hogy kevés lennék én hozzá, mit akarok én tőle mi egy külön világ vagyunk és ez nagyon elkeserít. Ha nem láthatom akkor nagyon hiányzik egész nap csak ő rá tudok gondolni, akkor voltam a legboldogabb amikor ha csak egy kicsit is de láthattam. És most, hogy legközelebb már csak szeptemberben láthatom nagyon elkeserít, olyan is előfordult már többször is, hogy eleredtek a könnyeim. Tudom, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy nem mertem odamenni hozzá és beszélgetni vele de igazság szerint féltem attól, hogy visszautasítana. Mivel a szavak embere sem vagyok sajnos meg eléggé visszahúzódó csendes fiú vagyok így attól is féltem, hogy nem tudnék vele miről beszélgetni. Sajnos beszélgetni vele nem tudok az interneten keresztül sem. Nagyon elszomorít de bele kellesz törődnöm, hogy ilyen bamba voltam :( Sajnos az interneten keresztül sem tudom felvenni vele a kapcsolatot.

Azt szeretném kérdezni, hogy ezen a hozzáállásomon hogyan tudnék változtatni mert meg szeretnék változni, hogy ne legyek ilyen " bamba ". Azon az érzésen hogyan léphetnék tovább, hogy ne úgy álljak hozzá, hogy kevés vagyok én hozzá?

Szerintetek mégiscsak érdekelhettem? Ha a nyáron nem tudnék vele kapcsolatba lépni akkor szeptemberben nem lenne már vajon túl késő?

Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.