Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tudnak a mai nők rendesen szakítani?
Miért nem tudnak a mai nők rendesen szakítani?
Tudom a kérdésem furcsának hat, de kifejtem. Kicsit hosszú lesz, tudom. Igazából nemrég olvastam itt egy kérdésre egy választ, amiből kiderült más férfiak is szenvednek ettől. Úgyhogy itt az én kérdésem. Elsősorban azokat a lányokat/ nőket kérdezném, akik itt neten szoktak ismerkedni…
Úgy érzem, megvagyok átkozva!
Elkezdünk itt a neten ismerkedni. Minden szépen és jól alakul. De aztán azt veszem észre már nem keres nem ír. Persze ebből sejthető miért nem. Az is megtörtént, hogy egy ilyen hosszú távollét után mikor megkérdeztem mi újság, szinte véletlenül leírta, hogy megismerkedett valakivel, aki közel él és hamarosan lefekszenek egymással. Mondja ezt így nekem. Mintha én csak valami haver volnék…
Nem értem miért nem lehet ennyit megírni akár csak két sorban, hogy: „Bocs nem te leszel az, akivel elképzeltem…”
Ennyi és már jobban érezném magam. Persze ettől még rosszul esne a szakítás. De az hogy erre mindig magamnak kell rájönnöm, ez fáj. És tönkretesz…
Erre most sokan azt írnátok, biztosan volt oka. Hogy biztos én tettem valamit…
Erre én azt kérdezném: miért nem szolt, ha gondja van? Tudjátok, ha még veszekedtünk volna, azt megérteném…
De nem! Sosem veszekedtünk! Egyikükkel sem! Az ember elviseli, ha egyszer vagy talán még egyszer így tűnnek el az életéből. De mostanra amikor a sokadik nő is így tűnik el az életemből, ez már nagyon fáj!
S akkor jön a kedvenc indokom: biztos nem akart megbántani. Én erre visszakérdeznék. Honnan a f@ből hiszik azt a nők, ha nem tesznek semmit, az a jobb! Hát nem! Számomra ez a lehető legrosszabb és mindig ez történik! Miért? Csak mert mozgássérült vagyok? Igen az vagyok! (bottal járok) Úgy érzik jobb, ha nem írnak semmit majd rájövök mi a helyzet és így lesz a legjobb?
Hát nem! És nem! És nem!
Ellenkezőleg. Ettől csak értéktelennek érzem magam. Úgy érzem, egy egészséges emberrel ezt nem tennék meg. Nekik biztosan megírnák, mi van. De nekem nem. Hisz én csak egy nyomorék vagyok. S mivel választ nem kapok, már ilyenekre is gondolok…
Volt egy eset, amikor sikerült „elcsípnem” a nőt a neten és rákérdeznem, hogy miért nem lehetett normálisan közölni, ha nem kellek. S erre jött a kedvenc válaszom. Csak! Hát válasz ez? Itt a rendes válasz az lett volna, hogy bocs nem jössz be. De nem! Ehelyett a szokásos játék, mintha még kellenék, aztán jön ez a csak. Csak! De az is csak úgy hogy rákérdeztem. Különben ő sem irt volna semmit.
Az a vicc hogy a nők állandóan arról panaszkodnak, ha a pasi szó nélkül lelép. Hogy ezért a pasik micsoda disznók. Hát kérdem, én akkor fordított esetben miért viselkednek dettó ugyanígy. Vagy talán ezeknek a nőknek sosem volt ebben részük?
Nem értem! Nem értem! És nem értem!
Próbálom megérteni, de nincs válasz…
Azt is gondolhatnánk, hogy ezek biztosan csak fiatal ti zen Huszon éves kis fiatal p@csák egy érett nő ilyet nem tenne. De bizony! 40 és 50 éves nőkkel is így jártam! Pedig azt gondolná az ember, hogy ebben a korban már futja a két szavas szaki tásra! De nem!
Végül talán azt írjátok. Ez itt a net! Mit Sirok? Erre én azt kérdezném: igen ez a net. S ettől már megtehetik?
A legrosszabb az, hogy úgy érzem, már csak nevetnének rajtam, hogy nekem ez még mindig fáj! Igen fáj! Mert nem tudtam lezárni…
És ez a legrosszabb…
Csak a kérdés marad? Miért? Miért így?
válasza:Nőként mondom... ezt én sem értem!
De vannak ilyen pasik is, ez szerintem inkább gerinc és karakter kérdése, mintsem a nemi hovatartozásáé!
De egyetértek, gáz dolog! Sokan azt hiszik, hogy majd a másik rájön magától és szépen csendben lelép, így megkímélik magukat egy kellemetlen beszélgetéstől. Vagy a másik klasszikus: "Nem akartam megbántani". Ettől a falnak tudnék rohanni - nem gondolják végig, hogy ezzel sokkal jobban ártanak, mintha odaállnának a másik elé, hogy "sajnálom, de nem veled szeretném folytatni".
No comment...
válasza:Teljesen igazad van, DE ezekre a netes ismerkedésekre is nem kellene hagyatkoznod.
Oda sok mindenki csak azért fordul, mert magányos, nyilván te is, de a magánéletben, ha fizikailag nem vagytok együtt, nem tudjátok kiismerni egymást, ez nem működhet, én nem is tudom ezt hogy gondoltad.
Véleményem szerint az ilyen netes ismerkedésekből ilyen lelkitársi kapcsolatok alakulhatnak ki, és csak ritka esetben, amikor tényleg rendszeresen találkozik is a két illető, fizikai kontektusban van, akkor működhet.
Tényleg szerintem próbálj meg a környezetedben találni valakit. Tudom könnyebb a neten ismerkedni, ott nincsenek korlátok, de láthatod, hogy ott nincs garancia semmire.
Kívánom,hogy légy boldog az életben, és mikor nem keresi az ember, úgyis megtalálja a társát.
Okos válasz! Jól átgondolt… kettes válaszoló! Bár nem értem ha azt írod magányos mint én, a szakításra már nem futja ? A baj csak az, nekem nemigen van más lehetőségem… a netes ismerkedésen kívül…
De köszönöm.
válasza:Én nőként szintén átéltem ilyen és hasonló megalázó dolgot:(.
Nagyon sokszor bántottak meg férfiak, nincs mit tenni, le kell nyelni, amit lenyomnak a torkodon.
Fájdalmas akkor is ha az arcomba mondja, akkor is szó nélkül lelép.
Egyre kevesebb az emberekben és párkapcsolatokban a bizalom es a tolerancia.
Szerintem nemtől független így van ez....... nem csak a nők és nem csak a férfiak a hibásak.
válasza:Milyen szakításról beszélsz? Nem voltatok együtt, csak a neten beszélgettetek.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: Azért nem "szakítanak", mert a neten ismerkedő emberek kb 90%-a nem viseli el, ha valaki lekoptatja. Én sokat ismerkedtem neten, az elején próbáltam normálisan elintézni a beszélgetés lezárását. Megírtam a csajoknak, hogy be szeretném fejezni a beszélgetést, mert nem látok benne semmi olyat ami miatt kapcsolatot szeretnék tőle. Erre 10-ből 9 esetben jött az anyázás, a könyörgés, a zsarolás és az öngyilkossággal fenyegetőzés. Miután vagy 40-en eljatszottak ezt velem, eldöntöttem, hogy nem fogom magam tönkretenni miattuk. Az értelmesebb beszélgető partnereimet is megkérdeztem erről a témáról és a nagyrészük ugyanezt mondta. Szóval inkább sírjon egy vadidegen ember, minthogy magamat idegeljem ki miattuk.
válasza:Oké értem az álláspontod ötös. De csavarjunk egy kicsit a kérdésen és azt kérdezném:
Mert bizony szoktam találkozni is…
Az sem számit, ha találkoztunk, együtt töltöttünk egy fantasztikus estét, és azután tűnik el? Tudom, most azt mondod, akkor az az este mégsem volt jó! De az volt! Csak később átgondolta…
Csak ezt valahogy velem felejtette el közölni…
Egy órányira lakom tőle… oké értem én…
Persze két hét után már sejthettem mi van…
Komolyan. Mintha én nem érdemelném, meg hogy kimondják vége. Majdcsak rájön a hülye magától…
De a hatos sem érti a kérdésem lényegét. A lényeg az:
Miért nehéz azt kimondani, hogy ennyi? Vége? Szerintem az ötös jól tette, hogy próbálta tisztességesen lezárni…
Kár hogy később megváltoztál…
válasza:De ez az egy éjszaka még mindig nem jelent járást.
Még mindig nem kerültetek úgy közel egymáshoz, mint egy olyan párkapcsolatban, ahol nincsenek km-ek a párok között és tudnak találkozni rendszeresebben. Te is tudod, hogy van a kettő között különbség.
válasza:"Szerintem az ötös jól tette, hogy próbálta tisztességesen lezárni…
Kár hogy később megváltoztál…"
Egyáltalán nem kár. Ha nem változtatok a hozzáállásomon, akkor nemsokkal utana be is fejeztem volna a netes ismerkedést, vagy pedig idegroncs lettem volna. Így nem ismertem volna meg a barátnőmet és ugyanúgy egyedül lettem volna, mint azelőtt.
A nyolcasnak…
Oké ne nevezzük járásnak. Valóban tudom. Hogy a rendszeres találkozást nevezhetjük annak. Tudom. De nevezzük, akárhogy nem az lenne a tisztességes, ha valami nem oké, akkor azt közöljük a másikkal? Járás vagy sem, első találkozás vagy sem. Én azért szoktam közölni, ha gondom van…
Találgathatunk. Lehet mondani, hogy biztos tettem valamit… nem tudom. És épp ez itt a baj. Nem az a lényeg, hogy kivel hányszor hol és mikor találkoztam. Nem ez volt a kérdés…
Neked pedig ötös, nem értem, hogy segített ez a változásod abban, hogy megtaláld a barátnőd.
De gondolom, te sem lépsz tőle szó nélkül, ha gondotok van…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!