Van olyan személy, (akár ex, akár egy előrébb haladott alakuló) akin még a mai napig agyaltok? Talán éreztek is és hiányzik? Hogyan kezelitek? Ha pedig nincsen ilyen érzés, hogy múlt el?

Régen volt!

De, nem nehéz rájönni, hogy kár a múlton agyalni, az nem segíti a jövőt!

Előre kell nézni és észrevenni a kínálkozó lehetőségeket.

Ha a múlton rágódsz, ezek fölött, könnyel elsiklik a figyelmed.

Mái napig van, Kérdező. Az a lány a középiskolából. Ennek már 17 esztendeje,de azóta se tudom mással elképzelni, hogy családot alapítok. Megesküdtem magamnak, hogyha ő nem lehet az enyém, akkor már sem lesz, és kész.

Kezelni sajnos sehogy nem lehet, mindent végigpróbáltam eredmény nélkül. Várok, és reménykedek.

#4

Ha ez igaz, nem semmi lány lehetett!