Összejönnétek olyan lánnyal, aki depressziós múlttal rendelkezik?

Kedves Kérdező!

"Mára megtanultam ezeket kezelni, és próbálom az egészet elfelejteni. Már teljesen meggyógyultam, semmi ilyesmi nincs a fejemben, hogy bántsam magam bármilyen formában is."

A Te példád nagyon inspiratív. Örülök, h dolgoztál magadon, túlfejlődtél a régi énállapotaidon, csak így tovább, csak így tovább. Komolyan mondom, üdítő kivétel vagy itt a gyakin! (Van, aki két hét után beleun az élete megváltoztatásába, és a világot okolja, valamint életfilozófiát csinál belőle.)

Nem okvetlenül és nem mindenkinek kell a múltadat elmesélni az ismerkedés elején. Minek is tennéd, hisz megváltoztál. Majd, ha stabil a kapcsolatotok, és kérdezi, majd akkor. Úgy látom, a jövőd okozója vagy, és nem a múltad következménye.

"mert féltem, hogy így úgysem fogok nekik kelleni." ezen a félelmen érdemes dolgoznod. Húsz éves vagy, nem vagy semmiről és senkiről lekésve. Nehogy elkezdj most azon agyalni, h iksz év múlva hogyan mondd el ezt a gyerekednek! Iksz év múlva térjünk erre vissza.

Javaslataim:

-értelmes célok kijelölése magánéletedben. Ezen célok apránkénti megvalósítása

-dolgozz folyamatosan magadon! Mindenféle módszert ragadj meg az előre lépésre. Aki ennyire életigenlővé tudott válni, annak nem kell elmagyaráznom, mit értek ez alatt, ugye?

-na hasonlítgasd magad másokhoz, abból csak a frusztráció jön

-ne tedd magad boldogtalanná avval, amid nincs még meg, annak örülj, amid van

Egyenlőre ennyi. Majd jelzek, ha eszembe jut még valami.