Mit gondoltok a helyzetemről, amiben közel 40 éves férfiként, kapcsolatban, mégis elolthatatlan csajozási vággyal küzdök? Részletek lent.

Hosszú házasság után vagyok, elváltan. Nagy szerelem, szuper szex, majd jöttek a gondok. Van most egy kapcsolatom, amiben szeretnek, és amit én is igyekszek viszonozni. Rengeteg dolog viszont hiányzik, főleg a szexben, és ugyanennyi más dolgot meg sajnos nem tudok kellően értékelni benne.

Sosem csajoztam, nem tudtam, nem is igazán vágytam rá, meg gátlásos voltam. Inkább engem szedtek föl, de az se volt sok. A házasságban hűséges voltam. Most viszont nem tartom ezt fontosnak, szinte más sem érdekel csak hogy szabadon tegyek amit akarok. Azon felül hogy ez a mostani kapcsolatomat veszélyezteti, egy sor kételyt is magában hordoz. Többek közt hogy van e értelme ennyi évesen egy ilyen életformába belevágni, mégha csak rövid időre is, amíg megélem, kiélem ezeket a vágyaimat.

Természetesen egyébb opciókat is talomban tartok, úgymind terápia, vagy egyszerűen fizetős lányokhoz járni. Bár elsősorban a klasszikus vadászösztön éledt fel bennem, és a kihívás amiben ki akarom magam próbálni.

Tisztában vagyok vele hogy ez egy klasszikus kapuzárási szindróma, mert nem éltem meg ezeket akkor amikor ennek idejeblett volna. Tudom, hogy emiatt borult egy optimális életpálya.

Ti mit tennétek a helyemben? Nők véleménye is érdekel. Jöhet hideg, meleg.