Megéri azért meghalnom, mert nem kellek senkinek sem?

"Manapság mindenki azt csinál, amit akar, olyan lett az élet, mint egy nagyon-nagyon kidolgozott játék, ahol csak a fantáza szab határt az ember életének. Szóval aki ezzel nem tud mit kezdeni, az az ember elég szánni való."

Ez van, akinek jó, de nem mindenkinek. Ne általánosíts.

#19

Még egy levél sem érkezett tőled, várom az írásod.

Kínos, de csak azért, mert megígértem anyámnak, hogy élek és próbálkozom. Hát próbálkozom, de napról-napra szarabb, időnként 1-1 nap jó, de aztán megint nem. Járok futni a hét minden estéjén (ezt még élvezem), keresek valami olyan megélhetést amihez nem vagyok béna (ilyen nem sok van). Próbáltam beilleszkedni, de sehol nem kedveltek, pedig próbálkoztam viccesen, máshol komolyan, megint máshol korrekten, de semmi. Senki nem kedvelt meg.

És ez még mindig nem "buzdítás", ez csak pár száraz tény.

#24

Ha nem voltak fóbiáid, félelmeid és személyiségproblémád, akkor nem voltál rosszabb helyezteben, max ugyanolyanban.

Ja, aki segítőleg írt neked, az szar

Meg hülye? Így hogy segítsünk?

#24

De mi volt az a cél amiért akartad? Nálam ez hiányzik, mer reaálistán nézem. Kivakarom magam mi fog akkor történni, boldog leszek? Nyugodt életem lesz, kedvelni fognak mások? Lesz értelme a sok rohadt futásnak és vékony leszek? Érzem majd azt a motivációt amit régen, azt a boldogságot amit a középsuli alatt, és amire ha rágondolok most, nem sok híja van, hogy elsírjam magam? Sosem jön már vissza az az érzés. A rokonaim meg fognak halni, a fogam meg fog fájdulni és nem fogna tudni rajta segíteni, jövőképem nincs és nem tudom ki vagyok én (lelki értelemben véve).

#27

Nekem még mindig nem írt senki.