Meglepődtem, mit tegyek?

Szép napot! :)

Kicsit nehéz korszakon mentem át és most jutottam el arra a szintre, hogy elkezdjek ismerkedni. Bár még nem tökéletes a lelkivilágom és bizalmatlan is vagyok, egyáltalán maga a tudat, hogy ismeretlennel kezdjek... kicsit még félek ettől. A lényeg, hogy több évig párkapcsolatban voltam és most már több ideje szingli vagyok. Megszoktam, hogy "hátulról" kell közelíteni, játszadozni kell vagy nagyon sokan szexre játszanak, esetleg nincs munkahelyük 30 évesen sem vagy gyerekesek, nekem kell beléjük lelket önteni vagy biztatni őket... lehet én voltam ennyire szerencsétlen, hogy ilyeneket fogtam ki. Aztán most találkoztam egy nagyon aranyos fiúval, aki nem kertelt, magabiztos volt, vitte a "prímet", nem nyomult, eltudtunk beszélgetni, ő találkozgatni akar és egyszer már találkoztunk is. Általában én vagyok a magabiztosabb, az erősebb természetű és ő az egyetlen, aki ezt "überelte", ezért én gyönyörűen le is fagytam. De egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen létezik és hogy nem kell játszadozni, egyenes fazon és huuu... beijedtem :D Viccesen hangzik, de így van. Nagyon meglepett engem. Viszont én annyira beparáztam, hogy nem érzem azt, hogy fenntudom tartani az érdeklődését, pedig eleinte nagyon ment a dolog mindkét részről, most meg azt érzem, ahogy haladtunk előre, hogy kicsit befaroltam. És ha én lennék az Ő helyében, azt érezném, hogy nem kell, lekoptat a másik... És most fordult a kocka, mert eddig én találtam a többit unalmasnak és nekem ez kihívás :D Valahogy nem szoktam meg a fiúktól, hogy "face to face" ennyire nyíltak.

Ti már voltatok így?