Mennyire érthető/elfogadható, hogy 24 éves szűzként azért nem merek kezdeményezni a lányoknál, mert nem akarom az önbizalmamat rombolni?

Sosem volt még barátnőm, sőt, soha nem is szólítottam le egy csajt sem. Egyrészt azért mert külsőre abszolút omega férfi vagyok (170 mély, 50 kiló vasággyal, szelfibot vékonyságú pénisz stb.) és alapból labilis személyiségem van (stressz, enyhe depresszió, fásultság) emiatt nagyon nehezen viselném el és lelkileg nem tudnám normálisan feldolgozni, ha egy csaj visszautasítana/lekoptatna vagy pedig szex során kiröhögne (méret, gyors tüzelés, bénázás). Így bízok abban, hogy majd valamikor spontán összejön valakivel valami és ha szexre kerülne is a sor, akkor a megalázást jobban fel tudnám dolgozni, mivel nem én kezdeményeztem és nem én tettem érdemi lépéseket az ismerkedésért. A tulajdonságaimat figyelembe véve ti mennyire tartjátok indokolhatónak ezt a fajta hozzáállásomat a társkereséshez?