Hogyan kezelitek azokat a barátaitokat, akik nálatok sokkal sikeresebbek a nőknél?

"Tudatosítsd magadban hogy nem attól leszel valaki, ha összevissza kúrogatsz, mert ehhez nincs túl sok mindenre szükség. Elég a jó duma, jó kinézet, sok pénz, kisugárzás, tökmindegy, valamelyik, vagy csak szimplán jókor jó helyeken lenni."

Na de azért itt van egy logikai bakugrásunk. Ugyanis én is nagyon szívesen csinálnám ezt. És gyanítom, hogy a legtöbb férfi is nagyon szívesen csinálná ezt, csak éppenséggel nem tehetik meg, mert nem jönnek be annyira a csajoknak. Persze be lehet mesélni magunknak ezt a dolgot, de ez ilyen tipikusan "kényszerből erényt" szituáció.

"Akkor vagy valaki ha teszel is egy adott dologért valamit. Egy kapcsolat tele van munkával, befektetett energiával. Megb*szni egy r**ancot, semmibe nem került ..."

Persze, hogy nem: a született alfahímeknek legalábbis biztos nem. A többi számára, mint amilyen én is vagyok esélytelen. Illetve persze, néha (évente egy átlagosan) sikerül egy-egy, de azok is kb. ilyen 5 pontot kapnának a 10-es skálán, és ha össze is jönnek, akkor már hatalmas szerencsém kell, hogy legyen. Neki meg ilyen 8-9 pontos csajok csak úgy a semmiből.

"A barátaim nem kezelem vetélytársként, és ők is próbálnak segíteni nekem az élet különböző területein."

Én sem vetélytársként kezelem, viszont azért látom az ő sorsát, meg az enyémet, hogyan alakult. Én tanultam, hajtottam, dolgoztam, de mégse jutottam még külön lakáshoz például, mert nem olyan a családi hátterem. Ő a sulit nem fejezte be, soha nem volt komolyabb munkája, mégis külön tudott költözni a szülei vagyonának és kapcsolati tőkéjének köszönhetően. Én igyekeztem formálni magamat, javítani külsőre, érdekes hobbikat találni, fejleszteni a személyiségemet és javítani a verbális készségeimen - nagyon kevés eredményt hozott a csajozás terén. Neki soha egy fűszálat nem kellett keresztbe raknia, mégis tapadtak a csajok már kb. 14 éves korától.

"Valahol a csajozás is ilyen, volt már olyan barátom, akitől kaptam jó tippet egy nővel kapcsolatban, neki egyértelmű volt, ami nekem nem, megköszöntem, örültem neki, ezért barát, és nem ellenfél."

Mondom, nem ellenfélként kezelem. Nagyon jóban vagyunk, segítünk egymásnak, amennyire lehet, jókat tudunk beszélgetni. Nem is kifejezetten ellene szól a frusztációm. Hanem az ellen, hogy valakiknek a semmiből minden összejön, nekem viszont minden erőfeszítésem ellenére szinte semmi. És ezek nem olyan dolgok, amiket jótanácsokkal helyre lehet billenteni, mert eleve az én fajtám általában el sem jut odáig, hogy alkalmazni tudja a tanácsokat, mivel a nők teljesen passzívan állnak hozzánk.

"Igen, az tényleg logikai buta hogy miért akarsz idióta lenni. Ha neked abba merül ki az önértékelésed hogy b**szol, hát hajrá. Nekem nincs szükségem ilyen megerősítésekre."

Azért ez elég közhelyes szöveg. Valahol mindannyian érezzük, hogy férfiként annyit érsz, amilyen népszerű vagy a nők körében. És férfiként ösztönszinten azért sokan vágynánk arra, hogy mielőtt megtaláljuk életünk szerelmét, előtte sokat és változatosan szexelhessünk a nőkkel.

"Fiatal vagyok, rohadtul vékony, nincsenek barátaim, nincs pénzem, nem járok el bulizni, nincs pénzem, nem vagyok rohadt ronda, de azért jóképű sem. Ennek ellenére már épp elég lánnyal voltam, olyanokkal hogy el sem hittem hogy miért feküdnének alám. Egyszerűen fogtam magam, megnéztem mire mennek lányok és eladtam magam. Megfelelő helyen, megfelelő lányokat kerestem, majd bevetettem magam. Ha nem teszel semmit, csak rinyálsz, akkor nem is tudom hogy milyen változást vársz."

Itt meg is cáfolod magad, elvégre ezek szerint neked már bőven volt részed szexben, amiről sokan mi csak álmodozunk.

A kérdésben pedig megírtam, hogy rengeteget tettem magamért, mégsem jönnek az eredmények. Igyekeztem rendbe rakni a külsőmet, amennyire lehet, bővíteni az érdeklődési körömet, színes szabadidős tevékenységeket találni, próbáltam jobb állást keresni... semmi. Ráadásul rengeteget (és ezt értsd úgy: RENGETEGET) olvastam, tanulmányoztam a témában, de hiába tudom az elméletet, ha a gyakorlatban nem tudom megvalósítani. Ez olyan, mintha ismerném a sakk szabályait, de a meccsen bástyák nélkül kezdenék. Szóval ne gyere nekem ezzel a gyakorikérdéseken divatos "tegyél magadért!" maszlaggal, mert az elmúlt években már hihetetlenül sokat tettem magamért. Viszont kíváncsi lennék, HOGYAN adtad el magad, és mi a TE módszered a nők felszedésére.

"De a nagy részük egy idő után azért megérti, hogy az ilyen, nők körében ultranépszerű férfiaktól hiába várnak normális kapcsolatot, kénytelenek a többi férfi felé nyitni idővel, főleg miután megégették magukat egy párszor."

Először is neked köszönöm a válaszodat! De azért ugye érzed te is, hogy nem túl szerencsés helyzet ez? Amit te leírtál, az annyit jelent a nők szemszögéből, hogy "amikor még fénykoromban voltam, fiatalosabb és kívánatosabb, akkor mindenféle alfahímnek odaadtam magam anélkül, hogy azoknak bármit tenniük kellett volna értem. Neked azonban csak akkor adom magam oda, ha időt, energiát, erőforrásokat, érzelmeket biztosítasz számomra, ráadásul már csak akkor kaphatsz meg, amikor a fénykoromon már túl vagyok, az értékem pedig csökkent."

Nem éppen egy vigasztaló. Bár azt megfogadtam, hogy ha elérem a harmincas éveimet, és esetleg a megnövekedett erőforrásaim miatt nagyobb lesz rám a kereslet ezen kiélt nők által, akkor annyit fogok belőlük csak meghúzni és eldobni, amennyit csak tudok. Nem olyan jó, mintha már tizen-huszonévesen történt volna, de egyszerűen nem tudok engedni abból, hogy én is kiéljem majd magam rendesen. Ha másnak jár, akik semmit nem tettek érte, akkor nekem is kell, hogy járjon, aki jóval többet tett önmagáért.