Ha huszonévesen sok férfivel van dolgom és volt futókalandom is, sosem lehetek már alkalmas komoly kapcsolatra?

Az egyik hosszú kapcsolatom (2 év) után annyira elfáradtam a kapcsolatban, hogy nagyon örültem a szabadságnak, jó érzés volt a kapcsolatunkon való stresszelés (mindig azzal, fenyegetett, hogy szakít, meg mondogatta, hogy nem tudja, mi legyen) után fantasztikus volt gyomorideg nélkül úgy felébredni, hogy nincs miért aggódni. Azóta nem volt párkapcsolatom, mert alaposan megválogatom, lelkileg kit engedek közel és kiben bízom, de eltelt 3 év engem meg vonzott a kíváncsiság, hogy milyen lehet más férfiakkal, milyen lehet kapcsolaton kívül... Meg kívántam is a szexet.

Nem történt semmi "extra", csak mindketten jól éreztük magunkat, mint két szingli és minden le lett tisztázva előre, volt, hogy pár hónap ismeretség után, volt, hogy a második randin. Ilyenből előfordult 10... Nem bánom egyiket sem, viszont annyira erősek az előítéletek a nőkkel szemben, hogy nem tudom, mire számíthatok.

Hazudni nem akarnék a páromnak, ha lesz majd és ez előjönne köztünk témaként, de azt sem akarom, hogy ez alapján megítéljenek. Nem lettem ettől sem ócskább, sem rosszabb, sem tisztességtelenebb ember, semmi szükségem arra, hogy ezért ítéljenek el, vagy hívjanak "rongynak".

Szerintetek?