Kedves nőtársaim! Járnátok egy impotens férfival vagy ez kizáró ok lenne?

Nem.

Számomra a párkapcsolat elválaszthatatlan része a szexualitás (nyilván sok minden más mellett).

Nagyon kisarkítva azért gondolj bele: bizalmas kapcsolatban lehetsz édesanyáddal is vagy épp a gyermekeddel, tiszteled őket, életed bízhatod a barátnődre, de csak a partnereddel élheted át a szexuális gyönyört, extázist.

Ha ez nincs, akkor mitől párkapcsolat? Mitől más, mint amit más szeretett személyek iránt érzünk (bizalom-cinkosság-őszinteség- tisztelet dimenziókban pl).

Nyilván ennyire nem egy dimenziós a dolog- hiszen mondjuk nagyon idős korban, vagy 30-40-50 év házasság után, esetleg baleset, idős beteg pár esetében már nem ez a fókusz, de ahhoz, hogy egy kapcsolat megéljen ilyen szép kort- ott az elején kell ilyen testi kötődés is.

Nem tudnék enélkül férfivel kezdeni, boldog lenni vele.

Ha menet közben, évek, évtizedek után jönne ez (pl betegség hozadékaként), akkor meg a hegyeket megmozgatnám, hogy szaksegítséhet kapjunk és visszatérjen az intimitás.

Általánosítasz kérdező. Én járnék. Persze, csak akkor, ha Ő lenne "álmaim pasija", magyarul, mind külsőleg, mind belsőleg (személyiség, intelligencia) vonzana. Főleg, ha a potencia problémája lelki eredetű lenne (a testi ok leküzdése már macerásabb, de nem lehetetlen), nincs az kókadt farkinca, amit egy szerelmes nő forró lehellete, finom kis ujjacskáinak mozgása életre ne keltene, a további részleteket most nem fejteném ki. :)

Megjegyzés: impotens bácsik ne írjatok. :DP

Azért a testi érintkezés nem csak abból áll, hogy van mit bedugni....

Szeretni, gyönyört okozni nem csak ennyivel lehet, nálam nem lenne kizáró ok, ha ez őt magát nem zavarja, és képes más módon átadni magát a testi élvezetnek.