Miért kell a szép nők egóját letörni?

-Mi köze a külsőnek ahhoz, hogy mit érsz el az életben? (semmi, többnyire)

Tévedés. Az előnyös külsejű emberek általában sikeresebbek.

- Mi köze a külsőnek a személyiséghez? (semmi, többnyire)

Tévedés. Aki azt tapasztalja, hogy a környezetében élő ellenkező nemű embereknek folyik a nyáluk, ha ő megjelenik, az könnyen azt hiheti egy idő után, hogy neki mindent lehet.

Én nem vallok ilyen a címben szereplő nézeteket, de a kinézet szerintem akkor is meghatározó tényező a személyiség formálódásában és az életben való boldogulásban.

Aki szépnek születik annak az önbizalma is jobb szokott lenni, mert már egészen középiskolától nyeregben érezhette magát, mert sokan közeledtek hozzá. Stb. stb.

Az életben való boldogulásban is szerepet játszik a külső. Sokkal nagyobb figyelmet kap egy szép nő (férfi is), könnyebb a boldogulása is mondjuk egy állásinterjún. Egyetemen is figyeltem anno, hogy annak a lánynak a kutya sem akart segíteni aki nem a szép, dekoratív lányok közé tartozott. Persze a darázs derekú, cicis, széparcúnak mindenki puncsolt és ugrottak, ha kellett neki valami.

Még mielőtt azt hinnék itt páran, hogy én egy megkeseredett, nem túl szép leányzó vagyok elárulom, hogy férfi vagyok. Pontosan tudom, hogy hogy ugranak a boltban az eladó fiúk egy szép nőnek és egy kevésbé szépnek. És a másik oldalt is ismerem. Azt ahogy a nők viszonyulnak egy átlagos férfihoz vagy egy sármos jóképűhöz.

Ilyet azok a frusztrált emberek mondanak akik soha egyetlen szép nőt nem kaptak meg. A párom gyönyörű nő, csinos, szép. Eddig egyszer sem jutott eszembe hogy baj lenne az egójával, szorgalmas és szerény.

Akkor miről beszéltek? A tűsarlos múkörmös mühajas plázacicákról? Azok nem is szépek és nem is nők a szememben.

Nem, mintha egy egészséges önértékelésű embernek számítana, hogy egy random senki mit ugat be... Normális ember továbbáll és keres magának olyan társaságot, ahol nem szólnak be neki.

A beképzelteket meg Isten áldja, nekik sosem volt egészséges önértékelésük, rajtuk lehet, hogy működik.

A legtöbb normális ember felismeri, hogy ez nem róla szól, hanem az őt mocskolóról. Én legalábbis nem zavartatom magam, ha valaki beböfög rám valamit. Eddig nem érte szó a ház elejét és ha egy, a szememben többet érő ember elismer, akkor nem fog érdekelni, hogy Béluska mit mond rám, ami csípi a szemét aktuálisan. És szerencsére nem a külsőm a legfőbb értékem, szóval irreleváns azzal oltogatni, még ha szép nőnek is tartom magam és szeretem is magam "ápolni, díszítgetni". Eddig legalábbis nem szenvedtem semmiben hiányt a külsőm miatt, valószínűleg nincs vele sok baj, ami miatt magamra kellene vennem ezeket. Legalább ennyire izgat az is, mikor valakinek attól értékes egy nő, hogy tud főzni. Ami azt illeti, én nem tudok és nekem ez így jó. Mert megpárolom a csirkémet zöldséggel és ennyi épp elég. Helyette tudok mást és olyan emberekkel veszem magam körül, meg olyan párt keresek, akinek hasonló az értékrendje, mint nekem, és aki a számomra fontos dolgokat értékeli bennem és produkálja magában. Az ilyen ember szava számít. De ők még sosem mondtak nekem semmi lelombozót, sőt.

Szóval talán nem magatokból kellene kiindulni. Egy ilyen kis méregzsák mindent a mellére szív, még egy anonim oldalon is, tudom, mert látom. Az egészséges ember nem szokott ilyesmit. Alapvetően megfelel a társadalmi elvárásoknak, aztán emellé megkeresi azokat az embereket, akik hasonlók hozzá, a többit meg -a főnöke és a szülei kivételével- magasról leszarja.