Szerintetek nagy hátrány ha kigyúrom magam?

Ezek az ilyen uralkodó típusú libáknak nem jönnek be, akik akkor érzik jól magukat, ha van egy barátnő kaliberű papucsállatka pasikájuk, akiket lehet irányítgatni, meg tudják éreztetni, milyen marha okos, szuper nők is ők.

De a pnciért bármire képes fiúcskák mindent megtesznek, képesek nőt is csináltatni magukból.

Nem hátrány én is edzeni tervezek, de nem a lányok a fő ok, de rosszul látod, jobban bejön a lányoknak elhiheted.

Mondjuk itt egy ellen példa én vékony vagy átlagos külsővel, és normális személyiséggel, de még se jön rám egy csaj se.

Mert maga a személyiségem nem tömeg, nem csak kihasználni akarom a csajokat, nem vagyok full bunkó és gyökér, és nem követem a szar hülyén kinéző "divatot".

Ezek mennek most, az mindegy, hogy ki vagy e baszva vagy nem ha ezekkel a feltételekkel élsz :D

De aki normális jobban bejön neki.

Régebben átlagos volt az alkatom, lett egy kis pocim. Tényleg kicsi, kb. csak hasra híztam, de kezdett látszani póló alatt is. Nekiálltam edzeni. Fél év rendes edzés után lement a hasam és már látható volt az eredmény izom terén is. Durván több lány nézett meg az utcán és ismerkedéskor is több pozitív visszajelzést kaptam.

"Nem hátrány én is edzeni tervezek, de nem a lányok a fő ok, de rosszul látod, jobban bejön a lányoknak elhiheted."

A saját példámból kiindulva, de, jobban bejön a lányoknak. Egy kondis ismerősömnek sem volt még olyan problémája, hogy ne talált volna lányt lazább vagy komolyabb kapcsolatra elég hamar.

"Mondjuk itt egy ellen példa én vékony vagy átlagos külsővel, és normális személyiséggel, de még se jön rám egy csaj se."

Átlagos külsőre nem is nagyon fognak. A normál személyiségre sem. Nincs benned semmi extra valószínűleg, ami felkeltené a lányok érdeklődését.

"Mert maga a személyiségem nem tömeg, nem csak kihasználni akarom a csajokat, nem vagyok full bunkó és gyökér, és nem követem a szar hülyén kinéző "divatot"."

Rengeteg ilyen srác van, naponta panaszkodnak itt és a való életben, hogy nem nagyon kell ez a lányoknak.

Ha hátrány lenne nem csinálnák egyre többen. Rájönnek szépen lassan hogy a kigyúrtság a legnagyobb vonzerő hiszen a férfi nemi jelleget hangsúlyozza.

Nyilván van a 10enéves JusztinBíbor rajongó tábor aki még nem tudja mit is akar ,azok a páva vézna fiúkra is buknak,de mikor kicsit is érettebbek lesznek átfordul ez az ízlés.

Amelyik haver a teremben rendesen ki van pattintva mindnek van nője,van amelyik olyan fajta és havonta cserélgeti őket ,szóval magáért beszél az eredmény..

Tehát ha nem gyúrsz, akkor rögtön Justin Bieberre fogsz hasonlítani? Arcban meg minden? Érdekes logikád van.....-,-

Biebert az arca miatt kedvelik, biztos lehetsz benne, hogy ugyanúgy rajonganának érte, ha õ is gyúrna, sõõõt...

Bieber is gyúr. :D

https://www.youtube.com/watch?v=x4MDIYUPOJg

A nők persze, hogy szeretik a kigyúrt férfiakat, de nem emiatt írok. Sokkal érthetetlenebb számomra az amit a filozófiáról írtál.

Nekem személy szerint nincs gondom a csajozással és a filozófia is szerves része az életemnek.

Viszont tapasztalatom szerint nem ennek ellenére tudok jó kapcsolatot kialakítani a nőkkel, hanem épp ellenkezőleg, részben emiatt.

Azoknak az embereknek a tudata, akik nem foglalkoznak filozófiával általában szűkebb narratívákban mozog és sokkal jobban ki vannak szolgáltatva a világ, előttük rejtve maradt, szabályszerűségeinek. Készen kapott, soha át nem gondolt önkorlátozó hiedelmek tengerében fuldokolva élik le az életüket.

Szép dolog a metafizika, magam is szeretem, de kanyarodjunk vissza a szó eredeti jelentéséhez.

Filozófia = A bölcsesség szeretete.

Ezen mindig le lehet mérni, hogy valaki jó irányba halad-e. Ha azt tapasztalja az egyén, hogy az élete harmonikus, akkor valószínűleg bölcsebben éli azt, ha pedig diszharmonikus, akkor nem.

Nagy filozófusnak tartom Schopenhauert. Félelmetesen okos volt és valós problémákat látott meg. Illúziókat rombolt le és ezt a műveletet tényleg szükséges volt elvégezni. Viszont ami maradt, az puszta nihilizmus. Ami ennek ellenére becsülendő, mert keményem megdolgozott érte, hogy illúziók helyett nihilista legyen. Egy fokkal előre lépett.

Majd jött Nietzsche. Aki Schopenhauer hátszeléből önállósodva mondta. Igen. Tényleg nincs értelme az életnek. Micsoda öröm, hisz majd az übermensch ad neki. Gyönyörű módon váltotta negatívról pozitívra az előjelet. Őt még nagyobbra becsülöm, mint elődjét. Fontos kritikája volt a kereszténységnek az, hogy sok esetben szeretet néven a gyengeség diktatúráját adták el. Azonban élhetetlenül hideg volt a filozófiája. Túl szigorú és rideg. Az emberi természet ledobja magáról egy idő után ezt a radikalizmust. Ő sem arról volt híres, hogy harmonikus életet élt volna.

Azért ragadtam ki ezt a két példát, mert ők a személyes kedvenceim. Rengeteg gondolati mintát törtek darabokra a fejemben és adtak új alapokat, amire építkezni lehet. (Annak ellenére, hogy az ő életük elég szörnyű volt.) De a filozófiának nem szabadna megállnia félúton és öncélú faszméregetéssé válnia a társadalommal szemben, mint ahogy persze minden filozófuspalánta elköveti tizenévesen.

,,Haha. Én nagy nevekkel foglalkozom, ti pedig Éjjel-Nappal Budapestet néztek. Alsóbbrendűek vagytok, bezzeg én... Jaj, ha értenétek a nagyságomat..."

Legyen annyi önkritikája az filozófusnak, hogyha valami nem működik az életében, akkor az átlagostól eltérő gondolkodását ne arra használja, hogy levegye önnön válláról a felelősség terhét, amiért nyomorult az élete. Találjon inkább megoldást.

Nem kötöttem írtam leegy logikai kapcsolatot az előző kifejtésben, csak odagondoltam. Utólag vettem ezt észre.

Szóval nem csak az az rosszul értelmezése van a filozófiának, hogy okoskodok és felsőbbrendűnek hiszem magam.

Hanem ott van az őszinte, elhivatott félreértelmezése is. Mint amit S. és N. csinált. Tényleges értéket adtak a világnak, de saját magukon már nem végezték el azt a műveletet, hogy integrálódjanak a világba és bölcsen éljék az életüket. És ennek látszott is az eredménye az életükben. Használjuk fel azoknak a nagy elméknek a tanításait, akik segítettek kimozdulni a szellemi komfortzónánkból. Ne vesszen kárba azáltal, hogy tehetetlen, dühös emberekként éljük az életünket.