Mikor kéne ezt elmondani valakinek, akivel ismerkedünk? Mennyire kockázatos egy ilyen "kellemetlenség"? Nehéz így bárkivel is kapcsolatot kialakítanom, volt már ebből problémám, de ez egy olyan dolog, hogy "ez van" sajnos.

Akkor vele éltem, amikor annak a kapcsolatomnak vége lett.

Köszönöm, remélem, akivel dolgom lesz, hasonlóképp intelligensen áll hozzá, amikor ez a kérdés előkerül. Sajnos sokan előítéletesek és a családot is megbélyegzik, szóval csak olyannak beszélek erről névvel és arccal, akiben eléggé megbízok, de attól még kellemetlen. Többször belegondoltam már, mennyivel elfogadóbbak a szervi bajokkal az emberek, és az ilyen bajokat nem tekintik olyan komoly problémának, amilyenek valójában. Én megéltem, milyen úgy elmenni otthonról bárhova, hogy nem tudtam, mire érek haza, amíg a szüleimmel éltem, senkinek nem kívánom. Elköltözni úgy akartam, hogy ne kelljen visszamenni, így nem albérletre fizettem, ha már úgy alakult, ahogy alakult, hanem saját lakásra gyűjtöttem, az meg egyedül évekbe telt, mivel nem tettek alám semmit, de összehoztam, és amióta külön élek, azért jobb.