Mi történne, ha egy kísérlet keretei közt egy lakatlan szigeten összezárnánk a nőgyűlölő férfiakat és férfigyűlölő nőket?

Felsőbb autoriter szervezetek nélkül, teljes önszerveződéssel kellene afféle miniatűr társadalmat alakítaniuk és élhető feltételeket teremteniük, illetve szociális interakcióba lépni egymással. Ilyesféle alanyokra gondoltam:

Férfiak:

- az elhízott, pincelakó, zéró szociális életű nyakszakáll, aki a gyakorin szidja a nőket, hogy "milyen felszínesek", amiért nem őt választják, de ő persze topmodellről álmodozik

- a kocka, aki havonta több tízezret költ pornóra meg játékokra, de ha randira kéne hívnia egy nőt, és kifizetni ezer ft-ot két kávéra, már gold diggereket emleget

- a vállalkozó apuci fiacskája, aki úgy beszél a nőkkel, mint a kutyájával, a pénzét lobogtatva tud csak ideig-óráig összeszedni valami üresfejű macát, aztán panaszkodik, hogy a nők "mind pénzéhesek"

- a fuckboy csávó, aki retteg az elköteleződéstől, képtelen egy normális kapcsolatra, és saját magának próbálja bizonygatni a férfiasságát azzal, hogy minden hétvégén más szolis-műmelles bigét dug meg.

Nők közül lehetne:

- a maszkulin, aki úgy néz ki, mint egy vízvezetékszerelő, sosem hívták randira, de természetesen ő elvből nem pasizik, illetve szintén a csúnya felszínességet emlegeti fel.

- a harcos femináci, aki szerint ha egy férfi sikeres, az csak azért lehet, mert mögötte áll a teljes, elnyomó patriarchátus; és erre az egyetlen megoldás, ha ő és a többi hasonszőrű barátnője, aki a lebutított szabadbölcsész-gender szakot elvégezte, kapjanak jól fizető, kvóta biztosította állást valamelyik nagyvállalatnál

- az álomvilágban élő, aki tízéves korában elhatározta, hogy neki 190 magas, jóképű, gazdag, izmos, sármos, határozott, alázatos, szenvedélyes és gyengéd férfi JÁR alanyi jogon, és mivel vágya sosem teljesül, haragja a "nem igazi" férfiak ellen fordul

- a másik álomvilágban élő, akit egyszer megfektetett, majd dobott az ideálja, és azóta "minden férfi disznó"