Ha az ember eredendően nem monogám, akkor miért zavarja a férfiakat, ha már van a nőnek gyereke?

Az ember nem állat. De tételezzük fel, maradjunk az ösztönszinten, amit írsz. Nem monogám, vagyis a férfiak minél több nőt akarnak megtermékenyíteni, hogy az ő génjeik öröklődjenek tovább.

Az ő génjeik, tehát más gyereke már nem megfelelő, minek nevelje, ha ő "nincs benne"?

Ez még az állatvilágban is megvan, hogy a hímek felzabálják az idegen kölyköket, mert akkor anyuka rögtön újra kész lesz a párzásra, hogy immár az ő kölykei nőhessenek fel...

Az meg, hogy a modern ember (nemcsak a férfiak!) dönthet úgy, hogy nem akar gyereket egyáltalán, ez a jelenlegi kor szabadsága. Meg azé, hogy emberek vagyunk, és a szexuális aktusból nem következik törvényszerűen gyerek. :)

Régen se akart mindenki gyereket, de mivel nem voltak olyan modern fogamzásgátló módszerek, mint most, így a dologhoz hozzátartozott, hogy bármikor apa lehet, legyen feleség vagy szerető, akivel együtt van épp.

Mert az a lap már nem tiszta.

Egy anya sosincs egyedül, és nem arra gondolok, hogy 0-24ben vele van a gyerek, hanem nem tud olyat csinálni, hogy mondjuk fogja a pasikája és elviszi 2 hétre nyaralni, vagy gondol egyet és gyere öltözz, elmegyünk valahová kettesben!

Ilyeneket egy anya nem tehet meg az első min 15 évben, ha pl 10 évesen ott is hagyná pl egy nyaralásra a mamánál a gyereket, akkor sem tudna 100%-ig ott lenni, mert a gyerek otthon van és ezzel a gondolatainak egy része is.

Plussz nem a legegyszerűbb így megismerni a màsikat...

Húha...

Kezdjük ott, hogy az ember azért szaporodik (és minden más élőlény is), hogy a génjeit továbbörökítse. Amikor más kölkét neveled, akkor nem a te génjeidet adod tovább, sőt mi több - evolúciós értelemben - a saját génjeid ellen tevékenykedsz, mert az a másik fog a közösségben tovább terjedni a sajátod helyett.

Ha az ember a te logikád szerint működik (működne) akkor a több nejűek csinálják jól.

Az amit leírtál az oroszlányokra hajaz. Egy hím a lehető legtöbb nősténnyel párzik és segíti a kölykök felnevelését. Ha más hím legyőzi őt a kölykök pusztulnak. Nálunk ezt a logikát követve (mivel gyerekeket nem szokás a földhöz csapni csak mert új apuci van) logikusan a nő egyedül marad hisz a férfiak nem akarják más kölykét óvni és segíteni ezáltal az erejüket pénzüket a sajátjaiktól elvonni. Így a férfi olyan nőt keres akivel tovább örökítheti a saját génjeit olyat akinek még nincs gyereke és azt a nőt és a gyerekeket segíti.

Nem mondom hogy nem tök logikus és nagyban segitené a természetes szelekciót ha csak a legerősebb legjobb genetikájú hímek és nőstények hoznának létre utódokat de szerencsére azért ezen már túl nőttünk agyilag.

Egyik gondolatmenet se túl helytálló.

Az ember természeténél és genetikai adottagainál fogva leginkább közösségekben volt képes létezni. Az összes férfi vadászott, az összes nő otthon gondozta az összes utódot. Biztos voltak alfahímek, de az ember, mint faj érdeke az volt, hogy közösségben éljenek, mert a gyerek, mint írtad sokáig hozzájuk volt kötve, és egyedül egy anya a gyerekével a dzsungel közepén nem élte volna túl. Nem lehet tehát párhuzamot vonni közte, meg egy macska között mondjuk, aki ellik 4-8 kölyköt, akik alapból jóval életképesebbek pár hónap után, mint egy ember baba. Ott működik az a dolog, hogy megölik az utódot, mert lássuk be nem nagy kunszt csinálni egy macskának másik 8-at, míg az emberek simán belehalnak egy szülésbe egyetlen utód esetén.

Mikor megjelent a tulajdon és az ember azt akarta, hogy az utódja kapja meg, akkor lett kiélezve ennyire ez a család vonal, később a kereszténység is rásegített.

Ilyen formában, ha minden maradt volna az "ösztön" szinten, szerintem több emberi közösség lenne, ahol több gyereket nevelne az egész közösség, ezáltal biztosítva a férfinak az utódai biztonságos felnövekedését, a nőknek pedig azt, hogy nincsenek kiszolgáltatva a világnak egyedül, hisz nem csak a biológiai családja támogatná, hanem az egész közösség. Most ha lebutítod, a férfiakat egyedül küldöd ki a "vadonba vadászni" , a nők pedig egyedül ülnek a "barlang közepén", és egyedül kell mindenről gondoskodnia, védenie az utódját. Érthető, hogy ez az emberi természet és genetika ellen való, és a népesség csökken, mert az ember egyedül nem boldogul jól, ha családalapításról van szó.

Már az alap sem tiszta. A hímek között spermakompetíció volt eredetileg a nőstény esetében, versengtek egymásért, hogy minél többen a legjobb nőstény hüvelyébe jussanak, ahol a spermiumok szintjén dől el, hogy ki a rátermettebb: a gyorsabb hím és a jobb minőségű spermium termékenyíti meg a nőstényt. Gyakori volt már az állatok szintjén is, hogy a hím, ha látta, hogy a nőstény más hímmel is párosul, elvette a táplálékot előle, megdobálta bosszúból és az utódot sem viselte el, ha más "csoportból" (nem jut eszembe a neve) származott.

Ennyit a biológiáról.

Ezenkívül azért sem szeretik, amiért az örökbefogadástól és a felnőtt kutya bevállalásától is viszolyognak: mert nem az enyém, nem én tanítottam, nem én neveltem, nagyon csúnya, de "kétes eredetű". Ha adott egy férfi, aki lelép a nő mellől, képzelhetjük, milyen apa... Ennek a gyerekét nevelni, aki tulajdonképp zűrös családból származik, meg azt a gyereket pénzelni, aki nem is a tiéd... Az apaságba bele kell nőni és nem hiszem, hogy elvárható egy független férfitől, akinek párkapcsolata is egyik napról a másikra lett, hogy apa akarjon lenni. Másképp nincs értelme. Emellett pedig az is ott van, hogy ha kicsi korában lép le az apa vagy terhesen hagyja ott az anyát, akkor az a család nagyon zűrös még. A nőben szinte 100%, hogy maradandó, mély nyomot hagyott az az ember, akinek az első gyerekét köszönheti, nagy eséllyel a kapcsolat sem lesz még kiegyensúlyozott, mert egy hosszabb párkapcsolat feldolgozásához is hónapok-évek kellenek általában.

A korábban említettek miatt nem akarnak a férfiak hűségesek sem lenni. De ha állatok maradtunk volna, egymást beleznénk ki a sajtos kifliért a boltban reggel. Sokan állati mivoltukra fogják, hogy emberileg férgek, ezzel szerintem nem lehet mit kezdeni.

A monogámia társadalmi konstruktum, de mivel szocializált lények vagyunk, akik képesek leborotválni magukról a szőrt és illatosítani magukat, elnyomva természetes testszagukat, úgy gondolom, elég szánalmas kifogás az ösztönökkel szembeni tehetetlenségre hivatkozni. Biológiailag élveznünk kellene a sarat is és a mocskot, mert természetes, mégis a tisztaságra vágyunk és az illatos, frissen mosott ágy vonz. Ugyanígy, aki igazi ember, azt vonzza a tény, hogy a párjával marad és vele alapít családot és undor fogja el, ha belegondol, hogy félrekúr és cserben hagyja a társát. Legalábbis, én tartok már itt a fejlettségben és a baráti köröm szép hányada is. Manapság a lekötözhetetlenség és a felelősségvállalás képtelensége patológiásnak számít és tömegbetegség. Ráadásul biológiai oldalról is van értelme a monogámiának: a nemi betegségek burjánzása is a gyakori partnerváltásnak köszönhető. Lehet, hogy nem kapod el, de azáltal, hogy az emberek mindig más egyeddel párosodnak, más nyál és egyéb kerül a szervezetükbe a másikból, rövid időn belül sokféle, pont ez ágyaz meg a vírusoknak és fertőzéseknek.

Gyereket meg más okból nem akar az ember. Sokan a saját életünket sem érezzük biztosnak és a hajtásban nem tudunk betervezni egy gyereket. Kitolódott a munkába kerülés kora, miközben többségünk nem is gyerek igazán, mert végigtanulta a fiatal éveit, lekötözve a felsőoktatásba, egy jobb állás reményében. A többség nem tud megállapodni 25-30-ra, mert úgy érzi, hogy nem élt semmit. Vagy igazából vérmérséklet kérdése. Én is szeretnék gyereket, de őszintén, nem tudom, mikor és hogyan. Most végeztem, sem lakásom, semmim. 4 évet számolok, mire magamról tudok gondoskodni teljes mértékben és most is minimálbéres szarokon dolgozok, mert ez legalább presztízst jelent és feljebb tudok kerülni a szamárlétrán, ha megfizetni nem is fizetik. Mellette érzem a torkomon Damoklész kardját, hogy szépen 30 felé közeledek, mellette érzem a kényszert, hogy edzzek, ápoljam magam és rettegek a gyerekvállalástól, mert én sem tudom, hogy ha lesz párom, elég jó nő leszek-e egy gyerek közben/után, hogy ne már qrvák után kajtasson. Nagyon önző lehet, de az anyagiak mellett tényleg azért nem merek anya lenni, mert félek, hogy azzal, hogy fel kell adnom ideiglenesen a sportot és hogy nyúzott leszek a baba miatt, ami tök természetes, ott fognak hagyni egy fiatalabb szutyokért. Mert velem is akart már kikezdeni nős ember és nem tudok lépést tartani fiatal, gyerektelen szingliként sem olykor az ilyen hólyagseggű barbibabákkal, mert egyszerűen időm sincs így kinézni az esti edzéseken kívül. Az egész egy mocsok nagy bizonytalanság pártalálás és megélhetés szempontból is, ilyen bizonytalanságban pedig minden elismerésem azé, aki fel tud nevelni egy szellemileg ép gyereket.

Szóval elcsesztük. Nem tudom, hogy ki, mit és mikor, de elcsesztük.

Azért nem nevelik sokan más kölykeit, mert abban az esetben, ha a nőnek van már egy gyereke, akkor te mindig csak a második lehetsz, ha 2 gyereke van, akkor csak a harmadik leszel mindig, ergo nem fog tudni veled foglalkozni. Ha mindketten akarják a kapcsolatot, akkor a férfinak semmi köze nincs a meglévő gyerekhez, tehát a nő nem is igazán jogosan várja el, hogy a férfi minden esetben megértse, hogy ő hátrányban lesz.

Az meg még egy kérdés is, hogy miért van ennyi egyedülálló nő gyerekkel. Talán mert felelőtlenek, vagy meggondolták magukat és szétvált a pasitól...., ilyen nővel én sem akarnék összejönni.

Az már csak hab a tortán, hogy sosem tudsz a nővel kettesben lenni, a mai nők kicsit el vannak tévedve, mert a saját gyerekükbe szerelmesek, se nyaralás, se intimitás és akkor még lehet, hogy a gyerek be sem fogad.