Lányok, ti mennyire toleráljátok a szorongó férfi jellemet?

Határozott jellemű és néha harsány nőként nem kedvelem az ilyen férfiakat, és az ilyen nyuszi-muszi nőket se. Egy ilyen találkozásnak mindig az a vége, hogy minden bántó szándék nélkül mondok egy határozottabb véleményt, amire a másik hirtelen behúzza fülét-farkát és mentegetőzni kezd, mintha valami rosszat tett volna (pedig nem).

Én meg csak pislogok, hogy mi történt, és én is kellemetlenül kezdem érezni magam, mert úgy jön le, hogy én voltam túl durva. Nyilván ha tudom valakiről, hogy ilyen, próbálok tekintettel lenni rá, de hosszú távon fárasztó, ha valakivel folyton óvatoskodni kell, ezért párkapcsolatot nem tudnék elképzelni vele.

egy nőnek férfi kell, férfi a cél, olyan amit a hollywoodi filmekben is látnak és a hőskölteményekben is olvasnak. Ízig vérig férfi.

Ha van egy ilyen, akinek kell egy kis idő, amíg megnyíljon, akkor semmi gond, de egy bizonyos nyitottság, merészség egy férfiben kell.

Nem kell minden pillanatát megosztania facebookon, lehet kemény tartása és véleménye és csak a legközelebbi ismerőseinek nyíljon meg, de ha kell kiáll 100 ember elé és irányítja őket, beszél hozzájuk.

Három éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, megosztja velem minden félelmét, bizonytalanságát. Elmondja, ha valami miatt aggódik, vagy ha valami nyomja a lelkét. Ezekről mindig beszélgetünk, meghallgatom őt, mindig fordulhat hozzám, teljesen természetes, hiszen ebben is társak vagyunk. De ez csak olyan kapcsolatban működik, ahol egyenrangúak a felek. Ettől nem lesz kevésbé férfias, nem lesz gyenge a szememben. Nekem nagyon fontos, hogy érzelmi szinten is tudjunk egymásra számítani. Semmilyen szinten nem csökken a tiszteletem felé, sőt, szerintem baromi bátornak kell lenni ahhoz, hogy az ember ilyesmit meg merjen osztani valakivel.

Ha kóros önértékelési problémái lennének vagy súlyos szorongásai, akkor pszichológushoz küldeném, ezt nem a párkapcsolatban kell megoldani.

Amúgy az ijedt, szorongó őzike csajok lehet, hogy kiváltják a domináns védelmező hím reakciót, de azért érdemes elgondolkodni azon, lehet-e hosszú távon, komoly tervekkel építeni egy olyan kapcsolatra, amiben a nő ilyen... Teljesen inkompetens az életben, mindentől megijed, teljesen önállótlan, állandóan pátyolgatni kell meg folyamatos megerősítésre szorul. Szerintem ez egyáltalán nem normális és nem felnőtt emberre vall. Lehet, hogy ideig-óráig vonzó, meg egy tini kapcsolatban baromi cuki, na de hogy lehetne így közös háztartást vezetni, családot alapítani?

Nem az érzelmileg nyitott, őszinte férfiakat nem szeretem hanem a sopánodó, tutyi-mutyi, határozatlan embereket.

Itt a legtöbb pasi aki negatív véleménnyel van a nőkről tele van ilyen rossz tulajdonsággal, de a legrosszabb az ha nem mer szembenézni önmagával hanem a hibát a másikban keresi. Szerintük a nőknek a pénzes, nagyfarkú, bunkó alfahímek tetszenek. Ezek bejöbbek a ribiknek, nőciknek, csajoknak, lényoknak. A NŐ-knek teljesen más kell.

Nos, én nem vagyok már lány, 48 éves vagyok. Férjemmel 16 éve vagyok együtt. Csodálatos férfi - és szorongó alkat. Még ráadásként 7 évvel fiatalabb is nálam. Erősen konfliktuskerülő, csendes, szelíd ember. Fel tudok nézni rá, és nagyon szeretem.

Sokszor nehéz volt a határozatlansága, és amikor a szorongásaiba burkolózott, de tudta,hogy mellette állok és támogatom, de azt is,hogy ez nem jó nekem, nekünk, és dolgozott/zik magán - ahogy én is. Egyébként ő is támogat engem mindenben, ez is fontos. Mert versenyezhetünk is volna, de akkor már nem lennénk együtt)

Idő kellett,mire a kapcsolatunk teljesen jól összeforrt lett, de megérte.

Javaslom,hogy tedd te is ezt: tanulj, fejlődj! Ne elégedj meg annyival.h tudod,hogy szorongó vagy!

Küldöm egy önismereti könyv linkjét,ami nagy segítség lehet ebben.

A link:

[link]

Nem mindenki tudja ezt tolerálni, neked azt kell megtalálnod, aki szeret és elfogad olyannak,amilyen vagy, és segít, támogat a fejlődésben.