Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen életre számíthatok, ha ennyire nehezen találok magamnak párt?
Fiatal srác vagyok, huszonhat éves. Próbálok találni párt magamnak, de újra és újra zsákutcába futok. Évente olyan 2-3 lány van, akivel lehetne valami, de általában elég hamar kiderül, hogy valami nem stimmel köztünk, ami rendszerint azt jelenti, hogy egyszerűen nem érzek valódi vonzalmat, vagy a körülmények miatt nem tud tartóssá válni (pl. mert más országban él) és vége is lesz.
Nem siránkozni akarok, csak azt akarom tudni, hogy mikor változik ez meg az ember életében. Sokáig abban se hittem, hogy a szüzességem elvesztem, de aztán egyszer azon is túllettem. De a kapcsolatokkal egyszerűen valahogy nincs szerencsém. Tulajdonképpen még mindig ott tartok, mint kamaszkoromban, hosszú távú kapcsolatom sose volt, csak ilyen pár hetes járások lányokkal. Elveszett embernek érzem magam, és eléggé félek, mert érzésem szerint ez ebben a korban nem normális, már az, hogy valaki nagykamaszként él egyedül ennyi idősen. Miközben nagyon kellene a valódi felnövéshez, személyiségfejlődéshez párkapcsolat, hisz milyen apa leszek, ha ilyen későn kezdek el egyáltalán beleszokni egy férfi társi szerepbe?
Miért van ez így? Mi szokott történni az ilyen későn indulókkal? Mire számítsak még az élettől? Egyáltalán azt se igazán értem, másnak hogy tud ez kialakulni. Teljesen átlagos ember vagyok, jó végzettséggel, jó neveléssel, jó háttérrel. Mégis úgy érzem, egyszerűen nem kellek a világnak. Teljesen hihetetlen számomra, amikor azt látom, hogy más a barátnőjével vagy jegyesével pózol; egyszerűen ez nekem nem tud összejönni, mintha valami pecsét lenne a homlokomon.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"Minek neked pár? Tudod te mivel jár az? 99%-a nyomor ,rabiga és szenvedés, 1% szexért cserébe."
Én nem hiszem, hogy ez így lenne, de sajnálom, ha neked így alakult. Biztos, hogy kell egymáshoz alkalmazkodni sokat, de egy intelligens társ sokkal inkább könnyebbé teszi az életet, mint nehezítené. Meg kell az embernek valaki, aki figyel rá és ott van mellette és megoszthatja vele az életét. Lehet egyedül is élni, csak nem jó.
--------------------------------------------------------
"Többen is javasolták,hogy ne görcsölj rá.Érdemes hallgatni rájuk."
Igyekszem nem rágörcsölni, de nem nagyon megy. Mindig nagyon érzékeny típus voltam. Olyan alkat vagyok, hogy nagyon igénylem a társas kapcsolatokat - barátokat is - ennek ellenére nagyon magányosan kellett felnőnöm. Ez, amit ide leírtam, nem csak a párkeresésre igaz. Barátaimmal se tudom eleget tartani a kapcsolatot, mert ők nem tesznek bele annyi energiát, mint én. Mindig azt érzem, hogy én szeretnék szervezkedni, szeretnék találkozni emberekkel, de engem sose keresnek, és találkozók is csak ritkán jönnek össze.
Lányok esetében ez az egész még annyival nehezítve van, hogy kölcsönösen be is kell jönnünk egymásnak. Én átlagos, jóképű srácnak gondolom magam, de nagyon kevés lányon látom azt, hogy megakadna rajtam a tekintete és nem csak átnéz rajtam. A napokban is találkoztam valakivel, nagyon kedves lány, szerintem meg is volt köztünk a kémia, de mintha megijedt volna valamitől, és úgy végződött a találkozó, hogy ő most egyelőre inkább csak barátkozni akar. Pedig végig kedves voltam, és egyáltalán nem nyomultam rá. Egyszerűen úgy érzem, nincs szerencsém ezen a téren.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!