Miért van szerintetek ennyi egyedülálló ember?

Mert nem kötelező kapcsolatban lenni, nem úgy van, mint pár évtízeddel ezelőtt, amikor társadalmi elvárás volt és megbélyegezték azt, aki egy adott korban még hajadon.

Most jobban megválogathatja az ember, nem kőtekeződik el bárkivel.

Karakteres arcom van(Adrien Brodyhoz hasonlitanak sokan), ami sok lánynak nem jön be.

Vékony vagyok, mert ilyen a testalkatom.

Illetve életfelfogásom és érdeklődési köröm sem túl népszerű, sok lánynak unalmas, vagy túlságosan elvont.

Ami pedig kevésbé múlik rajtam, az az, hogy 1000ből 1-2 lány tetszik. Nem azért meg top modellek kellenek csak, inkább általában a belső tulajdonságokon mennek el a dolgok, ha még én magam szimpatikus is lennék neki. Persze, nincs tökéletes párja senkinek, de akivel úgy látom, hogy hosszú távon nem tudnánk együtt működni, annak nem akarom rabolni az idejét, se a sajátomat pazarolni rá.

27/F

Mert az emberek egoisták, csak és kizárólag a saját érdekük a lényeg és semmiért nem tudnak és akarnak áldozatot hozni. Aztán életük végén, magányosan hallnak meg és rájönnek mekkora hibát követtek el. Mert mindaz amit összeharácsoltak, semmit nem ér, még csak meg sem tudják senkivel osztani.

Nem vagyok egyedülálló, de ez nagyon nagyon kikivánkozott a kérdésedre.

Média, és az onnan sugallt egoista, "önmegvalósítás" (újsztahanovista, hiszen az önmegvalósítás központjában a munka áll, most màr nem érdemérmekkel ösztönzik a biorobotokat).

Nem csak az egyedülálló több, hanem az érdekkapcsolat is (pl. a tipikus újgazdag "család" csak facebookon, és nyilvános eseményeken idilli), ha kicsit nyitott szemmel jársz, és nem nyeled le a hirtelen látszatot.

Az egyik közeli ismerősöm nagyon sokáig nem találta meg a párját, ismerkedett, de aztán mindnek vége lett.

Kb. 25 éves kora után találta meg azt, akivel nagyon jól érzi magát és házasság lett végül, úgy hogy előbb-utóbb eljön az is.

Sokakban azt a hozzáállást látom a kapcsolatokhoz, hogy ha ma-holnap nem kerül senki, akkor kétségbe vannak esve, minden pillanatban izgatottan várják a szerelem érkezését és ki vannak akadva, számolják a magányosság perceit. Többnyire emiatt a frusztráció miatt is kezdenek alkalmi kapcsolatokba.

Valójában szerintem nem kellene úgy gondolkodni, hogy “egyedül élem le az életem”, csak mert húszévesen még nem került senki. Nem valami logikus, az élet még hátra van.

Harmincasok közt megértem, ha valaki emiatt aggódik.

Szerintem azért, mert manapság már nem kötelező a kapcsolat, ha van is, akkor se úgy, hogy 20 évesen házasság aztán potyoghatnak a gyerekek, sokan szakítanak, ami ma már nem tilos és nem szégyen.

Manapság "menő" a minél önállóbb, önmegvalósítóbb független életmód.

Sok a karrierista.

Bőség zavara az élet minden területén, régen egyértelmű volt, hogy a fiatal talál munkát, megházasodik, aztán lényegében ennyi, most skkal többféle életmód közül lehet választani, és van ami inkább szingliknek való (pl ma már könnyebben teszi meg az, akinek pénze van, hogy beutazza a világot, mint régen)

Sokan nőnek fel csonka családban, közülük egyre többen nem akarnak elköteleződni.

Az egész világ felgyorsult, sokaknak egyszerűen nincs idejük normális, mély párkapcsolatot kialakítani, így vagy nem is lesz senkijük, vagy sok rövid kapcsolat-kezdeménye lesz, amik hamar zátonyra futnak.

Szerintem az egyik az a fogyasztó társadalomnak az átka, begyűrűzött ez a nem tetszik? cseréld le! Nem működik 100%-osan jól? Cseréld le, ne javítsd meg! Ugyanez az emberekkel.

2. pedig az, hogy nem tudunk szeretni szeretettel. Mert oké az első pár hónapban rózsaszín köd meg minden csudi jó és akkor utána kiderül, hogy a másik is emberből van, neki is vannak külső/ belső hibái és máris eldobjuk magunktól. Szóval a testi vonzódás édes kevés, ha nem épül köré a szeretet, mert utána kipukkad, mint egy lufi.

3. lehet az is, hogy mit látsz a környezetedben, milyen a családi háttered, milyen példa volt előtted.

4. Ma már nem érték a házasság, gyerek, a tisztelet, megbecsülés, odaadás.