Mit jelent a nőknél, hogy egy férfi tudjon biztonságot nyújtani?

Én érzelmi biztonságot értek ez alatt.

Nálam ez úgy néz ki, hogy anno sokat gondolkodtam a világról (most is, de most már van egy koherens, nagyjából kiforrt véleményem) és nagyjából állást tudtam foglalni bizonyos dolgok mellett. Meg tudom fogalmazni, hogy amit teszek, azt miért teszem, illetve azt is, hogy mit tennék és mit nem tennék soha, mindezt milyen indokkal.

Bár még fiatal vagyok, nagyjából már ismerem magam, tudom, mennyit bírok el, akár érzelmileg, akár munkára, tudom, mire vagyok alkalmas, mire állok készen, mit akarok az élettől, magamtól és a társamtól. És aszerint cselekszem.

Egyszerűen ilyen férfivel még nem sikerült összejönnöm és pont azért ért véget az összes kapcsolatom, mert a másik valamilyen szempontból nem volt beszámítható.

Itthon mindig azt láttam, hogy amit a szüleim bevállalnak, azt el is bírják, teljesítik, megvalósítják. Anyukám le tudta nekem kommunikálni, hogy most nehéz, most ideges és nagyon is szeret engem, csak a stressz miatt kevésbé toleráns. Minden egyértelmű volt, következetes és kiszámítható, ha valamit megígértek, hogy megkapom bizonyos feltételekkel, megkaptam, ha valami baj volt, tudtam velük higgadtan beszélni. Egyszerűen könnyű volt. Aztán jött a párkapcsolat és mindig, mindenhol mindent úgy éreztem, nekem kell egybetartanom.

A közös nyaralásból akkor lett valami, ha én szerveztem, akkor értünk haza időben, ha kihisztiztem, holott megígérte, hogy lelépünk 2-kor és nem hajnalig bszkodunk, ha másnap meló. Ha megbeszéltünk valamit, mindig ment a variálás, a több órás késés, a "ja, ezzel nem számoltam" és mindig én voltam a mami, aki mindent kézben tart. De ez a legkevesebb. Ezzel még az ember együtt él.

Mellé persze nem egy exemnél ment a nagy férfi megmutatása, hogy ő aztán tudja irányítani az életét, ne avatkozzak bele, nagy fiú. Oké, harmadik héten a fizuból nem volt semmi, arra nem volt képes, hogy megmondja a főnökének, hogy nem megy be egy héten kétszer túlórázni, mert elég volt kicsit sírni neki és ugrott. Ugyanez a haverokkal, volt egy haverja, konkrétan hülyét csinált belőlünk mindig, órákat késett, lemondott egy találkát, mikor már ott voltunk, úgy volt, hogy bálba megyünk, aztán gondolt egyet és el akart menni öltönyben kocsmatúrázni. Exem erre? Ő ilyen. És tűri. És ha valamit akarok, még az ő ismerőseit is én tartsam kordában. Jó, ez még mindig kevés.

Ami igazán szánalmas, hogy a legtöbb férfi egyik napról a másikra gondolja meg magát. És csapong. Szerencsére nem vagyok anya, de egy jó barátnőm az. Pasi mit csinál? 9 hónapos terhes volt a felesége, mikor előállt azzal, hogy neki ez túl sok, nem tudja, mit csináljon egy gyerekkel, adják inkább örökbe. Előtte végig ő akarta jobban a babát. Szerencsére azóta megbékélt, de gondolj bele, a férjed előáll egy ilyennel. És vagy tényleg nem marad a gyerek, vagy a hapsi lelécel. Velem csak olyanokat csináltak, hogy egy egy éves kapcsolatban azzal állított be exem, hogy annyi jó pasi van, élnem kellene még az életem (akkor voltam 19). Nem értettem. Aztán kiderült, hogy rájött, hogy neki párkapcsolatban lenni nem elég változatos és csináljunk nyitott kapcsolatot belőle egy kis időre. A pofám leszakadt. Másik eset, unokatesómék. Összekaptak valamin, együtt laktak. Valami jelentéktelen, nem megcsalás meg ilyenek. A faszi kitette volna az utcára, ha a csaj nem igazolja, hogy közösen fizették a lakást. Most nem azért, akivel 2 éve együtt vagyunk, azzal nem vagyok akkora mocsadék, hogy egy hülyeségen való összekapásnál elkezdek neki csomagolni. Az exemmel is úgy zártam le a kapcsolatot, hogy elvarrtuk a szálakat és nem cigánykodtunk így egymással érzelmileg feldúlva. Ordítozás volt, persze, de korrektség és kiszámíthatóság is. Nem kész tények elé állítom a másikat, mert épp olyan az időjárás. És akkor azt meg sem említem, hogy nem tudom, hogy nem érzi az ember, hogy ha valaki mutat irányába szeretetet vagy beszél hozzá, arra érkezzem visszacsatolás. Az sem a biztonság mintapéldája, mikor valakit egész nap nem tudsz elérni, mert bszik válaszolni az üzenetedre egész nap, meg nem tudtok beszélgetni, mert csak hümmög. Az lenne a biztonság, ha tudnám, hogy számíthatok a másikra és ha folyamatosan éreztetné velem, hogy fontos vagyok neki. És nem arról van szó, hogy ha melózol, írkálj a gyárban meg a beteg fölött az asszonynak, hanem arról, hogy bszki néha keresd már meg igyekezz már meg mutass felé hajlandóságot összetartásra meg összetartozásra, ne csak állj, mint egy f..sz, akit ha az inaktivitása miatt megkérdeznek, hogy mi a baj, a világát sem tudja, mert le sem esik neki, hogy a viselkedésével végig azt sugallta, hogy nem örül semminek és mindent csak ignorál. Igen, komolyan van férfi, akit bátorítani kell arra, hogy mutassa már ki, ha valaminek örül, mert már nem tudom, mivel nyerjem el a tetszését. Dehát az nem férfias és ő olyat nem szokott, de tudjam, hogy örül magában és nagyon szeret magában. Hátbzmg.

Nem, egyszerűen nem tudom. Tőlem ha megkérdezik, hol leszek fél év múlva, pontosan meg tudom mondani. És ott is leszek nagyjából, a főbb dolgaimban legalább. Tőlem ha megkérdezik, hogy el tudnék-e köteleződni valaki mellett itt és most, meg tudnám mondani magabiztosan, hogy igen. Mert ismerem magam és az érzéseimet. És nincsenek ilyen érzelmi hullámvasútaim, amiknek a végén fingok egyet és benyögöm, hogy hát az a közös jövő most nem úgy lesz, vagy hogy én most nem úgy érzek. Nem csinálok logikátlan pálfordulásokat, nem csinálok másokból hülyét és csak azt ígérem, ami tudom, hogy úgy lesz. És úgy is lesz. És lehet, hogy az exemre is ki.ottul tudtam haragudni, nem mondtam neki azt, hogy utállak és vége. Hanem csak annyit, hogy igen, ebből átkozottul elegem van és ezzel nem tudok együtt élni. És nagyon szeretlek, de ha nem vagy hajlandó ezen változtatni és nem az adott dologgal sresszelni fölöslegesen, hogy erre bsszam el az energiát meg emiatt ne tudjak figyelni a munkámra meg emiatt ne aludjak nyugodtan, akkor sajnálom, de egyedül lennem jobb és nyugodtabb és túlságosan rossz ez a helyzet ahhoz, hogy ne öljön ki belőlem minden érzést irántad. És ebben van szerintem következetesség. De nekem pl ilyen racionálisan senki sem mondta meg, hogy mi a kínja, csak random kiszopta az ujjából, hogy neki épp ilyenje van vagy ez a helyzet, én meg majd megszokom vagy megszökök.

Remélem, ebből nagyjából érthető, mi az, ami a bizonytalanságot okozza. A szavahihetetlenség, a labilitás, a kizöklenthetőség, a felelőtlenség, az önismeret hiánya, az előrelátás képtelensége és az, hogy a másikat kész tények elé állítod, mintha ő nem számítana.

Ez szerintem nőként változó. Nekem pl az érzelmi biztonság kell. Anyagit meg fizikait meg lehet oldani. De nekem kell, hogy a párom megbízható legyen és biztonságban érezzem magam mellette, hogy támogatni fog, ez az amit meg tud adni és nekem ettől igazán különleges a kapcsolat.

29n

#12 nem hiszik... csak az a fránya párválasztási ösztön, ami nemhogy őskori, még azelőtti, az állatvilágból való.

Ha ez nem indul be, azt ma "nincs meg a kémia" szöveggel romantizálják.

Hülyén hangzik, de hogy olyan legyen, mint anyum vagy a tesóm. Mindig álljon mellettem, ne adjon rá okot, hogy kételkedjem benne, legyen biztos pont, akiben soha nem csalódom.

Persze oda-vissza.

Érzelmi biztonság: nem csal meg, nem aláz meg, nem kell másnak tettetnem magam amikor vele vagyok, lehetek önmagam. Tudom, hogy együtt érez velem, hogy számíthatok rá.

Fizikai: nem várom el hogy verekedjen értem, de ha megőrzi a lélekjelenlétét nehéz helyzetekben akkor nagyon fel tudok rá nézni. És igen, kicseréli a kereket, felfúrja a polcot, segít bútort tologatni, szóval tudom, hogy nem kell más férfit hívni ha csak egy kis pakolászásról van szó.

Anyagi: el tudja magát tartani és telik neki egyszerűbb programokra velem. Gáláns ha néha meghív egy kávéra stb.

És persze mindezt én is viszonzom. Én is stabil vagyok érzelmileg egy kapcsolatban (nem kezdek valakivel, ha nem így érzek)nem csalok meg senkit, szeretem otthonná varázsolni a környezetemet, anyagilag el tudom magam tartani és szívesen meghívom őt erre-arra én is.

4-es:

Dehogynem... Isten is egy férfi. :D