26 vagyok de még nem volt senkim ez normális?

Hány ilyet hallottam már hogy a szüleim... Belőled sem lesz már soha normális ember! Ne is zaklasd a nőket!

Nem hiszem, hogy normális, én is ebben a cipőben jarok. De attól még én is ember vagyok, és nem érzem magam rosszabbnak masoknál. Az életben mondhatni jól mennek a dolgaim, szeretem a munkámat, jó fizetésem van... Élek, mint hal a vízben. Csak én visszahúzódóbb csendesdbb gyerek voltam mindig is, plusz általánosban nagyon undok lány osztájtarsaim voltak, lehet ennek volt a köcetkezménye, hogy nem mertem nagy önbizalommal csajozni, mivel önbizalmam se volt. Mai hülye fejemmel belatom, hogy ott az iskolapadban kellett volna lányokkal beszélgetni, Megismerni őket, nyitottabnak lenni. Lehet nem lennek ilyen gatlasos. Most 27 évesen kihez es hogy menjek oda? Valahogy elveszettnek érzem maga ilyen teren, de mint irtam ezt leszámítva, nem érzem az életem olyan borzasztóan rossznak, mint ahogy jajgatnak itt sokan. Szabadnak erzem magam. :)

Üdv a klubban tesó