Általában miért szokták elhagyni az apák az anyákat?

Az én apám szimplán egy maximalista, radikális bunkó, a kapcsolat végén már a családját le se szaró alak volt. Most van egy felesége, akivel fingom sincs mennyi ideig maradnak együtt.

Szerintem nem bírta anyukám szabad szellemű gondolkodásmódját sem, de hogy nagyon nem bírt kisgyereket neveli, az is fix.

20/L

Régebben még (ez nem mostanság van!) a lányos apa megkérdezte az ifjú kérőt

- Volt-e már öcsémuram kicsapongó korhely?

- Én??? Dehogy voltam!!!

- No akkor nem adom a lányt, mert öcsémuram még ezután lesz...

Egyébként kéthete ünnepeltük feleségemmel a 38. házassági évfordulónkat, amiből sejthető, hogy "nem ma kezdtem a pályát". Hosszú évtizedeim alatt többezer ismerősre, barátra, haverra tettem szert, de egyetlen egy olyan férfival sem hozott össze a sors, akinek a hűségére "fogadnék egy fületlen fagombban". Nem gondolom, hogy rossz szeletet kaptam a tortából, inkább ilyen a "torta". Mondhatnánk genetikának, vagy ősemberi barlangunkból hozott kódnak. A férfiak nagy többsége imádja a "fajfenntartás" nevű játékot, lehetőleg mindig mással, és minél többel. Nagyszerűen külön tudják választani (pontosan mint a maffia donjai) a családot attól a másik életüktől. Mikor ez már nem megy, akkor ötvenesen "kölcsönösen szerelembe esnek" egy huszonévessel... És amilyen marhát vagyunk mi férfiak, ezt még el is hisszük.

Életem nagy élményei közé tartozott találkozni egy hetvennégyéves apával, aki a Hármashátár-hegyen kétéves fiát sétáltatta... Ámbár a mi falunkban úgy tartják, "ha Isten akarja, a kapanyél is elsülhet".

Van egy bizonyos női testrész, amiért évszázezredek óta küzdünk; háborúzunk, felmegyünk a nagy hegyre, elmegyünk a holdra, átússzuk a Balatont, vagy egyszerűen csak virágot lopunk, stb., stb. Ez pedig semmi más, mint a női szív...

Otthon persze szinte minden férfit vár egy meleg ... szív. Mi azonban nem vagyunk hálásak a gyerekekért, a tiszta, meleg házért, az ízletes ételekért... Ostobák vagyunk, elhisszük, hogy a másik jobb, különb, édesebb stb.

Nagyon hamar kiderül, hogy tévedtünk, és hogy mink is volt valójában, azt akkor értjük meg, ha már végleg elveszítettük.

Fentiekből látható, hogy mi férfiak "nem vagyunk normálisok". Én már csak tudom... De erről bővebbet nem mondok...