Hogyan segítettétek a gyereknek feldolgozni a válást? Mennyi idő alatt tette túl magát rajta? Lesz még valaha olyan boldog, mint előtte volt?

Majdnem 17 voltam amikor apám elköltözött a tesóm 21. Igazából nem volt egy AKKORA trauma, de könnyű se.

Igazából sehogyan se segítettek. Nem azért mert nem törődtek velem v ilyesmi, habem egyszerűen nagyon nagy volt a stressz, a nyomás rajtuk a pénzügyek, az ingatlanok, az autók stb miatt. Anyám szerintem akkor 1.5 évig alig aludt. Meg volt a maga baja.

A barátaim, a tanulás, az elfoglaltság segítettek, de én ugye már nem kisgyerek voltam.

Visszagondolva talán azt tudnám minden váló szülőnek tanácsolni, hogy akármennyire is szar a helyzet, próbálják kultúráltan. Igyekezzenek egy relatíve jobb viszonyt kialakítani még akkor is ha nehéz.

A gyerek érdekében szerintem meg kell próbalni túllépni a személyes sérelmeken. Az enyémeknek ez nem ment. Mai napig hallgatom hogy anyád így, apád úgy. Most is rossz, holott nem vagyok gyerek.

A szüleim 15 éves koromban váltak el, egy elég rossz kapcsolat után, sok veszekedéssel.

Ez már több, mint 20 éve volt, és annak ellenére, hogy már lerendeztem magamban ezt, nagyon mély sebeket hagyott rajtam és a testvéreimen, mindhármunknak vannak pszichés és párkapcsolati problémái.

azert nem mindegy hogy a gyerek 7 vagy 17 eves. persze mindaketto tud szar lenni, de maskepp.

nekem 7 eves koromban valtak el. 35 evesen mar tul voltam a trauman