Anyukák voltatok/vagytok így ezzel?

Nem reménykedem, nem láncolom ide. Ha menni akarna engedné, csak a gyerek hiányozna :(

Csak ahogy viselkedik velem az intő számomra. Terhesség alatt solat veszekedtünk, de rajta ez később jött ki. Volt egy időszaka amikor durván bánt velem amiatt mert, hogy "én mindig veszekedni akartam vele a terhesség alatt". Ekkor fejemhez vágott mindent, már nem szeret stb. Aztán idővel enyhült, most nincs veszekedés, de inkább olyan közöny. Azt mondja szeret, de nem szerelmes. Néha viszont csak kötelességből adja a puszit. Én törtem magam egy darabig, de már engem sem vonz úgy ahogy kéne. Lehet a stressz meg a leterheltség...de nem tudom tudunk e még "álompáros" lenni. Nem hiszek benne már. A lakás fele az enyém, fele a banké (házasság előtti vétel). Én azóta a hitelt törlesztem (ami persze közös vagyon), de ő meg egy autót vett a házasság alatt (ami szintén közös vagyon ha úgy vesszük). Eddig tehát mondhatni ő többet költött a közösből, ha mindent felezni akarnánk akkor valami keveset még neki kellene fizetnie. Persze én nem tartanék rá igény, ha ő sem kötekedne a lakás miatt.

Viszont nekem nem lenne szívem kidobni a gyerek miatt.

Hé...az anyagiakat itt kérdezték. Ennyit minden felnőtt embernek tudnia kell fejből ha rákérdeznek nem? Hogy ki mit hozott? Mit vett?

De amúgy igen, volt olyan időszak amikor bunkózott velem, hogy elmentem kiszellőztetni a fejem (sétálni) és átgondoltam mi hogy lenne. Mindig előre tervezek, ilyen vagyok sajnos. Most is azért kérdezel itt, hogy ha így járok fel legyek készülve. Jelenleg nem megyek el a viselkedésén. Olyan semleges. Néha már-már pozitív, ami fura.