Az elvált emberek általában önigazolást keresnek?

Szerintem van benne valami. Engem a gyerekvállalással piszkálnak ugyanígy.

Ha te boldog vagy más módon, mint ők, akkor úgy érezhetik, hogy nincsenek megerősítve abban, hogy jó döntést hoztak.

Miért foglalkozol velük, vagy ez miért ilyen fontos neked?

Nem mindegyik ugyanabból az okból válik el.

Van, akit elhagynak, és hiába ragaszkodik a másik félhez, nem tehet semmit.

Az élet bármilyen területén, ha hoztál egy döntést, akkor általában az neked, vagy legalábbis az akkori tudásod, teherbírásod, kedved... stb. szerint, a legjobb volt. Lehet, hogy megbánod, lehet, hogy nem. Ez nem akkora találmány :) Persze, bőven van, aki sajnálja maga előtt bevallani, hogy elszúrt akárhány évet és tovább ragaszkodik az igazához. Akár ha elvált, akár ha nem.

Mint ahogy egy politikus is kevésszer meri kimondani, hogy bocs, már a másik oldallal értek egyet, akit eddig szidtam - mert akkor hiteltelen lesz talán a saját szemében is. Az emberek nehezen fogadják el mások és a saját tévedéseiket is és természetesen nem szeretnek kudarcokat mesélni, hanem inkább szeretnek sikerekkel büszkélkedni.

Szerintem nagyobb az a probléma, ha valaki nem látja be, hogy mások - mások. Vagy azt, hogy ha valaki elmondja az ő indokait, történetét, akkor azt a másik máris versenynek vagy tanácsnak veszi. Szerintem felesleges bármilyen olyan elméletet gyártani, ami kategóriákba rakja az embereket. Vagy jószándékot tételezel fel az adott valakiről és tudsz vele kommunikálni vagy nem érdemes vele kommunikálni, ha ez a feltételezésed már megdőlt. Nem kell ezt túlbonyolítani.

Aki tud tanulni, az tud fejlődni. Aki nem tud tanulni, az nem fejlődik. Valamikor tudsz fejlődni a pároddal együtt, máskor sajnos nem. Mindig kettőn áll. És sajnos olyan is van sok, akik sosem illettek össze vagy csak akárhány százalékban, de a többi hiány felülírja azt is. Mindegy, mit mond a statisztika, az egyénnek az ő élete a fontos.

Ide általában az ír ki kérdést, akinek már tényleg romokban a házassága. Vagy kell neki egy kis biztatás, hogy megtegye az utolsó lépést. Vagy kétségbeesetten próbálja megmenteni, és nem képes belátni, hogy ennek már évekkel ezelőtt meszeltek, csodák pedig nincsenek.

Ilyen esetben az is a válást fogja javasolni, aki évek óta boldog házas. Aki elvált, az pedig leírja a tapasztalatait, hogy ő is így érzett, aggódott, de végül jól alakult, jó döntés volt a válás.

Ahol kétesélyes a dolog, vagy épp csak egyik fél túlreagál valamit, ott én személy szerint nem szoktam azt látni, hogy ők nélkül válásra uszítják. Ahol valaki szeretőt keres, megcsalásra készül, ott meg kimondottan le szokták szedni a fejét, főleg, ha gyerek is van. Jó, oké, ott gyakori az a tanács is, hogy inkább váljon el, aztán ismerkedhet. De ez a reális. A többi hozzászólásban meg azt szokták írni, hogy a családjával törődjön inkább.

Én a másik oldalhoz tartozom,nem akartam válni de ez nem érdekelte a volt feleségemet.

Hogy jobb-e neki igy azt nem tudom most egy másik pasival él és ő szerinte meg találta a boldogságot.

Szerintem nem volt annyira rossz az életünk,hogy mindent feladjon.

Az édesanya kitagadta a gyerekeivel sem találkozott lassan két éve néha irnak egymásnak enyi a kapcsolatuk egymással.

Megérte,neki ez a boldogság vagy már megbánta talán még önmaga sem tudja.

És mi lessz ha sors ugy hozza,hogy a pasija kiteszi hova megy mindenröl lemondot nem csak a volt családjáról de a házról is lemondot azt mondta a váláskor neki nem kell semmi.

Talán egyszer ráeszmél,hogy rosszul döntöt vagy neki lessz igaza nélkülünk is boldog élete lessz ezt majd az idő eldönti.