Szerintetek sokat akarok amikor azt akarom, hogy a férjem lehetőleg többször öleljen meg mint egy héten 1x vagy 2x?

Egyáltalán nem nagy elvárás, tökjogos. (Már amennyire én meg tudom ítélni a majdnem 2,5 éves kapcsolat-rekordommal..) Hiszen együtt vagytok! Sok házaspár él egymás mellett úgy, mint két lakótárs/haver (a folyton marakodó párokat nem említve), de nem muszáj beállni a sorba, ez egy természetes igény.. Gondolom érzel iránta valamit, és ezért igényled, ez 15 év után szerintem csodával határos.. Vagy nem vagy már szerelmes, csak így tartod normálisnak?

Mert azt értem, hogy zavar a hiánya, de ez nekem valahogy kevés oknak tűnik az egésznek a félredobására. Ezért gondolom azt, hogy valami nagyobb probémáról lehet itt szó, ha már a válást fontolgatod..

Tegyük fel, tényleg csak ez az oka, egyszerűen csak beszélni kéne vele, vajon rendben van-e minden, sajnos ez neked kevés, ilyenkor úgy érzed, elhidegültetek stb, szóval jól átrágni.

De nekem itt valami bűzlik.

Ha megengeded, hogy legyen pár tippem.. 33 vagy és 15 éve házas, azaz 18 évesen férjhez mentél, hát az 30 éve is nagyon korainak számított, nemhogy mostanában. Én elhiszem, hogy grandiózus, mindent elsöprő szerelem volt, de egy 18 éves lány még kiscsaj! Még ha 13 évesen kezdtél pasizni, akkor is valszeg éretlen, tapasztalatlan, naiv lehettél akkor. De ha meg ő volt az egyetlen az életedben.. akkor pláne nem csodálom, hogy válni akarsz, de kétlem, hogy csak emiatt. És a "33 vagyok, nem akarom magam elásni" is erre utal, hogy mintha úgy éreznéd, neked kimaradt a fiatalkorod, ami nem csoda, ha 18 évesen hozzámentél (és gondolom nem csaltad őt összevissza).

De oké, nem vagyunk egyformák, igenis vannak olyan emberek, akik képesek egyvalakit szeretni évtizedeken át (irigylésre méltó).. de vajon ő hogy van ezzel? Úgy értem, tényleg csak azért fontolgatsz válást, mert kevésszer ölel meg, vagy úgy érzed, ő eltávolodott tőled érzelmileg, csak nem mered magadnak bevallani?

Bocsi, nem akarom itt az ördögöt a falra festeni, csak hátha közelebb jutsz a megoldáshoz, ha figyelembe veszed ezen opciókat.

Teljesen jogos az, hogy szeretve szeretnel lenni.

Szornyu az, amikor az embernek koldulnia kell a szeretetert es csak akkor kap nemi alamizsnat amikor a testet akarjak szeretni. Nekem volt egy ilyen kapcsolatom. 3 evig tartott es egy ev telt el ilyen posvanyban. Tobbszor szoltam, hogy ez nekem keves...egy darabig osszeszedte magat aztan minden belesullyedt a regi kerekvagasba. A vegen hala a Jo Istennek, megcsalt, igy volt mas okom is arra, hogy megszabaduljak a posvany helyzettol.

Szerintem lehet itt akarmit mondani. Utalom amikor valaki okokat meg okozokat keres. Ha az embert nem szeretik es csak elvesznek tole de neki vissza nem adnak, akkor menni kell. Az elet tul rovid ahoz, hogy boldogtalanok legyunk.

6 eve boldog hazassagban elek a ferjemmel. 1hetes a kisfiunk. Nincs olyan nap, legyek akarmennyire is hormonalisan orult, hogy ne oleljen meg a parom.

Éppen ébredés előtt álmodtam az exvőlegényemmel,hogy mondtam neki, hogy alig ölel meg... :(

7 évig voltunk együtt, és évekig ugye nem éltünk együtt,én még tanultam,stb. És mikor találkoztunk, scak egymással voltunk elfoglalva. :)

Ahogy összeköltöztünk, nagyon megcsappant a fizikai kedvesség, akár ölelés, akár csók.

És szóvátettem. Mikor munkából hazajött, szerettem volna,ha az első csók, egy olyan igazi nyelves csók, erre épphogy lehelt rám egy puszit, majd a hétköznapok általában ennyire lanyhák voltak. Mikor megpróbáltam neki szóvá tenni, akkor ő volt megsértődve. Megértem én,hogy fáradt és stresszesebb a munkája, de huszonévesen szerettem volna,ha legalább az első csókja érzelmesebb...éreztesse velem,hogy ott vagyok,hogy figyel rám. Egy idő után belefáradtam a próbálkozásokba és más után néztem, szétmentünk. Majd 5 hónap után újrakezdtük.Na, kezdődött minden előlről, aztán 2 év múlva bedobta azt,hogy nem akar családot. Kértem menjünk el párterapeutához. Nem volt hajlandó.Szétmentünk. Beledöglöttem lelkileg. Másfél év után előhozakodott újra,hogy beszéljük meg a problémákat.Beszélgettünk, de semmit nem változott, nem látja át,ha nem tesz a kapcsolatért valamit, azt egyedül nem tudom fentartani. Ja és persze úgy próbálkozott, hogy az új barátnőjét még nem építette le...

Szóval nagyon nehéz bármit is tenni, ha a másik fél nem látja be a dolgokat. Egy idő után már nem lehet mindent eltűrni.

Sok szerencsét. Hátha a Te párod belátóbb lesz.

Eért akarsz elválni? Utána mi lesz? Keresel egy új pasast,aki ölelget-puszilgat valameddig és kezdődik minden előlről?

Természetes,hogy 15 év után nem nyalják-falják egymást a házaspárok!

Nem írod,hogy dolgozol-e vagy csak otthon unatkozol?

Beszélgetnetek kellene a kapcsolatotokról,és azután dönteni!

Van egy könyv, amit nagyon szeretek és amit szerintem minden házas embernek ismerni kéne. Ez az:

[link]

Az 5 szeret nyelv közül az egyik a testi érintkezés (és nemcsak a szexről van szó), hanem a simogatás, ölelés, stb. csak úgy spontán.

Ha valakinek ez a szeretet nyelve, és nem kapja meg, akkor érhető, hogy nem érzi boldognak magát és nem érzi teljesnek a kapcsolatot.

Nem gondolom, hogy rögtön a válásra kéne gondolni, de mindenképpen érdemes lenne elbeszélgetni vele a férjeddel.

(Csak halkan jegyzem meg, úgy érzem hasonló probléma kezd nálunk is kialakulni 3 év házasság után. Nem szeretném annyiban hagyni..)