Elhagynád a férjedet azért mert krízishelyzetekben és veszélyes helyzetekben nem viselkedik felelősséggel irántad?

Nagyon szeretem, ő is szeret engem, és mindig vele akartam lenni, de megdöbbent a tehetetlensége. Néha már a szó szoros értelmében könyörögtem neki, hogy segítsen, ha pl. balesetem volt és hamar orvoshoz kellett volna jutnom, de egyáltalán nem érzi, hogy felelőssége lenne a másik iránt. Nem jut eszébe magától, hogy ha tud, akkor segítsen nekem a bajban, ha arról van szó, hetekig elnézi a szenvedésemet, anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, még akkor is, ha ő olyan helyzetben van, hogy könnyen segíthetne. Nem ritka az sem, hogy durván veszekedni kezd megsértődik és hiúsági kérdést csinál abból, ha ilyesmire kérem, vagy nehezményezem, hogy nem segít nekem, mert rendkívül nem bírja a kritikát és a kérést, úgy érzi, hogy attól, hogy kérni kell, ő rossz ember.

Én úgy érzem, hogy cserbenhagy. Amikor más józan ésszel mentőt hívna, vagy bármilyen segítséget, akkor ő nyugodt szívvel addig ignorálja a problémát, amíg nem könyörögsz neki sírva, hogy tegyen már valamit ő is, de akkor is csak mulyán és szájhúzva teszi. És sajnos valóban nem jut eszébe, hogy ez az ő ügye is lenne.

Attól félek, hogy egy szülés során vagy szülés utáni depresszióban ugyanígy cserbenhagyna (még nincs gyermekünk), vagy hogy még súlyos betegség esetén sem tenne semmit, amikor esetleg én már kérni, könyörögni sem tudok. Nagyon félek emiatt.

Elhagynád ezért a férjedet, ha egyébként mindenben jól mennek a dolgaitok? Ettől eltekintve nagyon jó ember, jobban szeretem bárkinél. (Fontos, hogy ez valószínűleg változni nem fog, már tíz éve együtt élünk, és biztos vagyok benne, hogy nem fog változni.)